Hogy lehetek ennyire szerencsétlen? Hogyan jussak túl ezen?

Azok az igazán értékes emberek, akik a padlóról fel állnak. Ehhez az első fontos lépés a felelősségvállalás. Például: Rajtad kívül senki nem tehet arról, hogy nem vették fel. Nem indult a szak? Menj másikra! Nem mész el alkalmasságira, mert úgy sem sikerült a matekod? Mért nem sikerült? Beletettél mindent amit tudtál? Nem? Akkor érettségizz újra, és tegyél bele mindent. Okj ha elindul? Nem hiszem, hogy 50 km-es körzetedben egy okjs fodrász tanfolyam lenne, annyit meg lehet egy nap ingázni tömegközlekedéssel.

Párkeresés. Te mit teszel érte? Várod, hogy egy férfi aki neked megfelel beugorjon az életedbe? Külsőddel elégedett vagy? Nem? TEgyél érte. Elmész konditerembe, közösségbe vagy, máris nagyobb az esély a dolgokra.

Nem akarsz interneten? Én se elsősorban itt szeretnék kapcsolatot, de nem szabad elutasítani ennek a lehetőségét sem.

A barátokkal te próbálod tartani a kapcsolatot? Érettségi után csak az igaz barátok maradnak, ha mindkét fél is akarja.

Ne haragudj a kioktató stílusért, nem akart bunkó lenni, tényleg nem. Nekem is leírták ezeket a sorokat 3 éve. Nem mondom hogy minden sínen van,nem. Viszont rengeteget fejlődtem, és megyek a cél felé, hosszú rögös az út, de meg fogja érni, én hiszek benne.

Hajrá, előre, jó utazást ;) 23/F

"Kelj fel és küzdj, hogy egyik nap az álmaidat éld!"

Nem lehet, hogy túl hamar feladsz mindent? Sok minden nem jön össze elsőre. Akkor lehet próbálkozni többször, addig, amíg nem sikerül.

Ahogy észreveszem neked a pasi a legnagyobb gondod. Miért azzal foglalkozol? Miért nem a tanulmányaidra koncentrálsz?