Sokban különbözök a legtöbb nőtől/lánytól. Szerintetek ezek a különbségek, jók, vagy rosszak? Mit gondolnak róla a férfiak?

Úgy vettem észre, egy pár dologban más vagyok, azonban nem tudom eldönteni, nekem ez előnyös, vagy sem.

Nem igazán szeretek vásárolni, se ruhát, se cipőt, se sminket, se semmi ilyesmit. Unalmasnak és fárasztónak találom. Egy írószerboltban (rajzos vagyok), vagy játékboltban (PC játékok, ha nem is játszom velük, gameplayt nézek), könyvesboltban vígan és lelkesen nézelődök.

Nem szívesen nézek romantikus filmeket, szívesebben nézek akciófilmeket, szuperhősfilmeket, még horrort is (csak egyedül félek). Habár nem nézek sűrűn focit, vagy bármilyen sportot, és nem vagyok kő kemény rajongó, szívesen leülök nézni a meccseket, nem unatkozok közben, bele tudom élni magam.

A környezetemben lévő lányok nagyon sokat pletykálnak, kibeszélnek, kiközösítenek másokat, állandóan ott dolgoznak a háttérben. Na, én ezt ki nem állhatom, és nem bírom megérteni. Leginkább ez, és amiatt, hogy nem tudok sármos színészekről meg romantikus filmekről, divatról beszélni, nem is jövök ki olyan jól a lányokkal.

Szintúgy nem akadok ki azon, ha valaki nem veszi észre, hogy más a hajam vagy új a cipőm. Legtöbbször én sem veszem észre, nem igazán foglalkoztat hogy mások miben járnak, pont emiatt, ha valaki ugyan abban a ruhában van, mint én, kicsit sem zavar.

Nem szívesen hordok túl rövid nadrágokat, szoknyákat, haspólókat, nagy dekoltázsú felsőket. A visszafogottabb, kényelmes ruhadarabok híve vagyok, persze, ettől függetlenül szívesen felhúzok testhezállóbb darabokat is, szintúgy rövidnadrágokat, ha nem lóg ki belőle a fenekem. Az nagyon zavar.

Nem dőlök jobbra-balra a Valentin naptól, igazából nagyon nem is érdekel. Szintúgy nem zavar, ha valakinek van barátja, nekem meg nincs.

Többre értékelek egy közösen elkészített és elfogyasztott vacsorát, mint egy éttermi ebédet, egy kellemes sétát, mint egy luxushétvégét, egy kreatív, hasznos (és normál/olcsó áron kapható, vagy egyedileg készített) tárgyat, mint a drága ajándékokat, sőt, kifejezetten frusztrál, ha valami drágát kapok.

A dicséretekre, bókokra nem tudok "jól" reagálni, főleg, ha a külsőmre vonatkozik, leginkább zavarba jövök a dologtól, és csak annyit nyögök ki, hogy köszönöm.

Nem akarok elérhetetlent játszani, de könnyen kaphatót sem.

Igazából még van pár, de ennyi jutott eszembe hirtelen, és már így is biztos eléggé hosszú lett...

Szerintetek ezek inkább jó, vagy rossz tulajdonságok? Tudom, talán könnyebb egy olyan emberrel kijönni, aki nem shoppingol órákon át, nem akar drága ajándékokat meg felhajtást... De ugyanakkor néha úgy érzem, ezekkel a tulajdonságaimmal elveszítem azt, amitől nőnek tarthatnak. Talán hülyeség, de azt látom, hogy leginkább azoknak van barátjuk, akik ezekben az ellenkezőim...