Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Sokban különbözök a legtöbb nőtől/lánytól. Szerintetek ezek a különbségek, jók, vagy rosszak? Mit gondolnak róla a férfiak?
Úgy vettem észre, egy pár dologban más vagyok, azonban nem tudom eldönteni, nekem ez előnyös, vagy sem.
Nem igazán szeretek vásárolni, se ruhát, se cipőt, se sminket, se semmi ilyesmit. Unalmasnak és fárasztónak találom. Egy írószerboltban (rajzos vagyok), vagy játékboltban (PC játékok, ha nem is játszom velük, gameplayt nézek), könyvesboltban vígan és lelkesen nézelődök.
Nem szívesen nézek romantikus filmeket, szívesebben nézek akciófilmeket, szuperhősfilmeket, még horrort is (csak egyedül félek). Habár nem nézek sűrűn focit, vagy bármilyen sportot, és nem vagyok kő kemény rajongó, szívesen leülök nézni a meccseket, nem unatkozok közben, bele tudom élni magam.
A környezetemben lévő lányok nagyon sokat pletykálnak, kibeszélnek, kiközösítenek másokat, állandóan ott dolgoznak a háttérben. Na, én ezt ki nem állhatom, és nem bírom megérteni. Leginkább ez, és amiatt, hogy nem tudok sármos színészekről meg romantikus filmekről, divatról beszélni, nem is jövök ki olyan jól a lányokkal.
Szintúgy nem akadok ki azon, ha valaki nem veszi észre, hogy más a hajam vagy új a cipőm. Legtöbbször én sem veszem észre, nem igazán foglalkoztat hogy mások miben járnak, pont emiatt, ha valaki ugyan abban a ruhában van, mint én, kicsit sem zavar.
Nem szívesen hordok túl rövid nadrágokat, szoknyákat, haspólókat, nagy dekoltázsú felsőket. A visszafogottabb, kényelmes ruhadarabok híve vagyok, persze, ettől függetlenül szívesen felhúzok testhezállóbb darabokat is, szintúgy rövidnadrágokat, ha nem lóg ki belőle a fenekem. Az nagyon zavar.
Nem dőlök jobbra-balra a Valentin naptól, igazából nagyon nem is érdekel. Szintúgy nem zavar, ha valakinek van barátja, nekem meg nincs.
Többre értékelek egy közösen elkészített és elfogyasztott vacsorát, mint egy éttermi ebédet, egy kellemes sétát, mint egy luxushétvégét, egy kreatív, hasznos (és normál/olcsó áron kapható, vagy egyedileg készített) tárgyat, mint a drága ajándékokat, sőt, kifejezetten frusztrál, ha valami drágát kapok.
A dicséretekre, bókokra nem tudok "jól" reagálni, főleg, ha a külsőmre vonatkozik, leginkább zavarba jövök a dologtól, és csak annyit nyögök ki, hogy köszönöm.
Nem akarok elérhetetlent játszani, de könnyen kaphatót sem.
Igazából még van pár, de ennyi jutott eszembe hirtelen, és már így is biztos eléggé hosszú lett...
Szerintetek ezek inkább jó, vagy rossz tulajdonságok? Tudom, talán könnyebb egy olyan emberrel kijönni, aki nem shoppingol órákon át, nem akar drága ajándékokat meg felhajtást... De ugyanakkor néha úgy érzem, ezekkel a tulajdonságaimmal elveszítem azt, amitől nőnek tarthatnak. Talán hülyeség, de azt látom, hogy leginkább azoknak van barátjuk, akik ezekben az ellenkezőim...
válasza:Vedd úgy, hogy most kaptál tőlem egy házassági ajánlatot. ;D
30/f
Köszönöm a válaszokat!
#27: Különösen neked. Pont alapszínekre volt szükségem. :) Ne aggódj, értem, hogy értetted. Egyébként - nem kényszerítettelek, hogy válaszolj és elolvasd a kérdést, vagy?
#28,29(és 30): Akkor azt hiszem, rosszul fejeztem ki magam.
Egyáltalán nem hiszem magam különlegesnek, sőt, mint írtam, úgy érzem, én ezekkel a tulajdonságokkal veszítek. Azt hittem, ez egyértelműen átjön a szövegből, de akkor ezek szerint nem. :) Illetve, annyira-de annyira tudtam, hogy valaki az általam leírt "nem én vagyok" tulajdonságokat egyetlen emberbe fogja tömöríteni, és azt klónozni. Sajnos, ez így téves :) A környezetemben nem az összes lányra illik az összes tulajdonság. Van, akire sok jellemző a leírtak közül, van, akire kevés, és rengeteg más tulajdonságuk is van. Én nem a rossz tulajdonságaikat írtam le, és nem is a jókat. Én azt írtam le, amiben szerintem különbözök. Ezeket nem egy-két emberből, hanem a korosztályomból szedegettem össze. (Plusz, sose írtam, hogy bármi baj lenne azzal, aki szeret vásárolni, vagy romantikus - én azt írtam, hogy az NEM ÉN vagyok).
És, hogy miért írtam ki a kérdést? Ti írtátok le a választ. Azért, mert kamasz vagyok. Azért, mert keresem a helyem. Azért, mert a legkisebb dolgok is aggasztanak. Azért, mert én úgy látom, nem illek be.
Nem tudok olyan élethelyzetben gondolkozni (hosszútávon), amiben nem élek.
Illetve, #28 - azt írtad, tök jó, hogy látok valamit magam körül, azonban ez rád is igaz, szerintem, csak talán nem vetted észre. Én azt veszem alapnak, abban gondolkozok, amit magam körül látok, amit megélek. Te pedig azt, amiben te élsz, és amit te látsz. Én azt látom, hogy a sikeres lányok azok, akik nem rám hasonlítanak, és csak kevés hozzám hasonló van. Te, a te környezetedben azt, hogy sok ilyen ember van, és nincs ebben semmi különleges. Nem tudom, te képes vagy-e teljesen különböző élethelyzetű ember fejével gondolkozni, azonban én nem, a kérdést pedig pont emiatt tettem ki (én csak azt látom, amit én látok, és amíg nem mondják hogy ez átlagos, sok ilyen ember van, majd én is meglátom, addig mégis mitől változna a véleményem? Ha nekem szürke festékem van, abból nem tudok realisztikus képet festeni, és folyamatosan ugyan azt a palettát látom, bármit is csinálok. Ha jön mellé valaki, akinek kék van, meg még valaki, akinek zöld, és azt a festményemhez, ergo világnézetemhez hozzáadják, máris színesebb a kép, és többet látok.) De ez rajtad is látszik - ahogy én nem tudtam elképzelni, hogy ez átlagos, úgy te sem tudod elképzelni, hogy ez nem átlagos. Lehet, most túlhangsúlyoztam, de nem akartam abba beleesni, mint a kérdésnél, hogy nem hangsúlyozom eléggé, amit mondani szeretnék.
Igaz, nem írtam ki a korom, de már talán egyértelművé vált körülbelül, így szerintem felesleges azt mondani, hogy ne aggódjak ennyi hülyeségen, meg éretlen vagyok, és hasonlók - nem tehetek róla, korral jön, majd kinövöm, egyelőre nem tudok vele semmit sem csinálni. Nyilván aggódok amiatt, hogy nem érzem magam lányközösségbe illőnek, és a lányközösség sem fogad be annyira, és ez még jó darabig aggasztani fog. Mint mondtam, ezt a kor is hozza, bár ezt nyilván tudod.
#29,30: Na, az elég nagy kár. Őszintén szólva a kérdést nem azért írtam ki, hogy tökéletesnek tüntessem fel magam, már ha ez lehetséges ilyen kevés infóból, vagy olyan válaszokat kapjak, maik majd "megnyugtatnak", hogy mennyire különleges vagyok, meg minden. Azért írtam ki, mert azt szerettem volna hallani a hímnemű (vagy akár nőnemű, a lényeg a válasz) válaszolóktól, hogy nincs haver-skatulya csak azért, mert nem vagyok olyan lányos, és ugyan annyi esélyem van kapcsolatra, mint egy nőies lánynak. Nőnemű válaszolóktól pedig pont ilyet szerettem volna kapni - én is ilyen vagyok, DE volt már x barátom, és vannak ilyen barátnőm. De még az "átlagos vagy, nincs benned semmi különleges" válaszok is kielégítőek voltak.
A sima, rendes harisnyát én is szeretem, és valóban van, ami a farmernél is vastagabb és melegebb :D De amiben ők járnak, az konkrét nejlon, ki is szakad sokszor. Egyszer csodálom őket, amiért ilyenre képesek, és nem fagynak kockára, máskor úgy gondolom, nem normálisak. :))
#31,32, köszönöm szépen :) És 31, csak óvatosan, kinek teszel ajánlatokat - több, mint 10 év van közöttünk :DD
Kérdező vagyok a “jövőből”. :D
Rábukkantam erre a kérdésre egy linken át (még annó lementettem valamiért), a fiókom sajnos már nincs meg. Elolvastam az egészet, az összes választ, mindent, és gondoltam talán érdekes lenne leírni, mi változott.
Ahogy valaki mondta, tényleg nőiesebb lettem, jobban érdekel a megjelenésem, SŐT a romantikát is megszerettem.
(Egyébként nem azért nem szerettem, mert népszerű/mások szerették, egyszerűen csak -ezzel az angol szóval tudom a leginkább kifejezni- cringeltem tőle. Tini hülyeség, épp akkor nem tetszettek a romantikus dolgok, kicsit tompább voltam érzelmileg, még jó eséllyel depressziós is voltam.)
Már teljesen átlagosnak tartom magam. Illetve egyedi vagyok - pont ugyan annyira egyedi, mint akárki más.
A probléma annó az volt, hogy egy 40 fős közösségbe voltam bezárva és nem álltam közel túl sok lányhoz. Biztos voltam benne, hogy vannak egyedi vonásaik, nem sablonok, de abba nem gondoltam bele, hogy esetleg pont az egyedi vonásaik miatt népszerűek / van valakijük. Nagyon rágörcsöltem arra, hogy én őszintén nem voltam az a gyönyörű, nőies, szexi és magabiztos lány amit a média nyomkodott le a torkomon. Annyira rágörcsöltem erre hogy úgy gondoltam, azok a lányok azért sikeresebbek, mert 1-2 (vagy az összes) vonásuk megfelel ennek a “karakternek”, mondhatni a divatnak. Nem is igazán láttam, ami egyedivé teszi őket. És arra is nagyon rágörcsöltem, hogy én NEM felelek meg ennek a karakternek/divatnak, ezért halálra vagyok ítélve. Baromság az egész. Ott rontottam el, hogy láttam, mit mutatnak a neten, az újságokban, hogy milyen az ideális, vonzó nő, és azt hittem hogy ez az alap, ez az átlagos. Nem az, mindenki egyedi, erre rá kellett jönnöm. Na meg ki kellett vernem a fejemből az “ideális nő” képét ami sosem leszek, mert én én vagyok, nem pedig valaki más. Ezt nehéz volt elfogadni.
Nagyon jót tett, hogy elballagtam. Mást tanultam, dolgoztam is, és nagyon sok olyan lánnyal/nővel találkoztam, amit leírtam. Idősebbek körében ez sokkal elterjedtebb, mint közéiskolás fruskák közt, ott mindenki menő, népszerű akar lenni, sokszor le akarja nyomni a másikat, ő akar lenni az IT Girl. De hát ilyen ez a középiskola :D
Az továbbra is igaz, amit az osztályomról írtam, de nem mind tipikus jónők/cicababák voltak, csak volt 1-2 olyan tulajdonságuk.
De az pl. Igaz volt, hogy mind a Szürke 50 árnyalatát nézték a moziban (mi valami romkom filmet, a fiúk akciófilmet), és hogy a 6(7) fős csoportban ment a (bántó) pletyka, hogy minden sz*rt beszéltek arról, akire haragudtak, de 2 órával később megint öribarik voltak. Az a brigád mérgező volt, örülök, hogy kikerültem onnan. Lehet mára már normálisabbak, de akkoriban kritikán aluli volt, amit műveltek.
Na mindegy, lényeg a lényeg, sokat változtam. De ehhez hatalmas szükség volt arra, hogy kikerüljek abból a közösségből, abból a korból, abból a tudatállapotból.
Oh, de különlegesnek sosem gondoltam magam. Csak önbizalomhiányos voltam (tényleg az voltam, bár akkor ezt nem tudtam) egy olyan közösségben és életkorban, ahol minden a külsőrők, a népszerűségről és a barátokról szól, meg arról, hogy menő / trendi légy.
(Továbbra is kérdező voltam)
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!