Ti belegondoltatok már abba, hogy milyen nagy különbségek vannak pasi és pasi között?

Valakinek szinte mindig van barátnője, a legtöbb pasinak pedig ugyan kisebb-nagyobb megszakításokkal (max fél/egy év), de ugyanúgy folyamatosan van. Olyan számukra, mint venni egy használt autót, ha az egyik totál tönkremegy. Az illető el nem tudná képzelni mi az, hogy szex nélküli év, magány vagy milyen érzés az ölelés/csók/intimitás hiánya (mellesleg szerintem lelkileg nem is bírná és néhány hónap alatt beleőrülne). Ugye azt is sokszor lehet hallani, hogy az ember társas lény és hosszú távon nagyon káros következményei vannak az egyedüllétnek. Csak ott a probléma, hogy ezt a sorsot nem te választod magadnak. Aztán ott vagyok én (és gondolom van még jópár sorstársam is), aki lassan a húszas éveinek közepét tapossa, életében még egy csók sem csattant el, sosem volt lehetősége megtapasztalni, milyen érzés, ha egy lány a saját testéért szereti és vonzalomból lefekszik vele. Ezt csak azért emelem ki, mert sokan a prostizást javasolják a szűz pasiknak, de annál nagyobb önámítás szerintem nem létezik a Földön, amire én köszönöm szépen, de nem vágyok. Komolyan mondom ennél még a társadalmi szegregáció is sokkal igazságosabb, mert egy csóró embernek is jóval nagyobb esélye (és a legfontosabb: lehetősége) van meggazdagodni, mint mondjuk egy külső tulajdonságaiban elcseszett embernek, aki soha nem lesz képes egy lányt ráerőltetni arra, hogy igazi testi/lelki vonzódást érezzen iránta (és ugye így a gold diggerek sem jöhetnek szóba, tehát a pénz sem megoldás). Nektek ezzel kapcsolatban mi a véleményetek és szerintetek csak én vagyok ennyire elkeseredett vagy tényleg nem lehet hosszútávon bírni az életet párkapcsolat nélkül?