Volt olyan, hogy azt hitted tetszel valakinek, de utána kiderült, hogy nem így van?

Na én pont így jártam. Már nem olyan friss az élmény, de mikor felnyílt a szemem azt hittem beledöglök. Találtam egy férfit aki okos és jóképű, mások szerint nem az, számomra az volt és mivel annyira szerelmes voltam belé, mindenfélét túlreagáltam. Azt hittem rám másképp néz, mint a többi emberre, még azt is gondoltam, hogy szeret a közelemben lenni.

Végül kiderült, hogy komoly párkapcsolatban élt midvégig. -.-

Szerintem én is jártam így. Bár nem tudom,ez azóta is rejtély :D

A jelek ilyenek voltak,szemezés , de rengeteg és állandóan. Aztán volt,hogy "véletlenül" egymáson felejtettük a kezünket.

távolról már nézett és ( ez egy szórakozóhelyen történt,a tánctérre ket irányból lehetett lemenni,a két lépcső közt tömeg volt, én a távolabbi lépcsőnél álltam ) arra jött,ott ment le,de köszönt és mosolygott.

Tudnék még mesélni.

de sosem tudtam eldönteni,hogy bejöhetek neki,vagy csak nézi,hogy mit nézem.

3. Igen,néha én is úgy hittem,hogy tetszhetek talán.

aztán meg arra gondoltam,hogy úgy viselkedhetek kívülről mint egy h.lye kis csitri. Meg ő azért idősebb is tőlem. Aztán probáltam emberi módon viselkedni ( nem bámulni) , de mások is mondták,hogy néz.

lényeg a lényeg : sosem történt semmi. :(

Nekem volt egyszer egy elég durva. Asztalnál ültünk társasággal egy kiülős helyen, nem messze tőlünk pár méterrel meg egy csaj társaság ült. Nem tudom hogy kezdődött pontosan, csak arra emlékszem, hogy összetalálkozott a tekintetünk. Aztán odanézegettem néha, hogy akkor ez most hogy is alakul, véletlen volt, vagy tényleg egy kis nyitás? Erre egy idő után ide kiabál, hogy "MIT NÉZEL???".

Hát én pont akkor fordítottam el a fejem, mikor elkezdte, úgyhogy úgy tettem, mintha nem hallanám, és gyorsan bekapcsolódtam a beszélgetésbe. Szerencse, hogy tőlünk senki nem figyelt, mert nagyon égő lett volna, ha visszakérdez valaki.

Pedig tényleg nem bámultam pofátlanul, meg semmi ilyesmi. Mindenesetre elég rosszul esett.