Úgy érzem kezdem elveszíteni a kapcsolatot a realitással. Megütött, én elhagytam. Akkor most mégis miért bánom?

5 éve voltunk együtt. Nekem ez az 5 év nagyon jó volt vele, de tényleg. Az utolsó 3 hónapban veszekedtünk többet. Feszültek voltunk akkoriban, gyorsan kiakadtunk egymásra, stb...

Aztán az egyik ilyen vita során először megszorította a két csuklómat és úgy lökött el erővel magától, aztán pedig a vita során, pár másodperccel később megpofozott.

Soha ilyen elő nem fordult előtte, még csak hasonló sem.

Nagyon megijedtem először, aztán pedig csalódott voltam. Azonnal azt éreztem, hogy takarodjon az életemből. Lenyugodtam, végig gondoltam és arra jutottam, hogy jól döntöttem, mivel ezután még ha megbocsátanék sem lenne semmi olyan, mint előtte. Eltelt 1 hónap. Úgy érzem, hogy nem látom a dolgokat normálisan most már. Annyira megviselt ez a szakítás, hogy azt érzem, hogy egy ilyen botlás miatt nem kellene talán végleg szakítanom vele. Emellett szól az, hogy én mellette tényleg nagyon boldog voltam, és hogy előtte tényleg sosem csinált ilyet, ráadásul látom is rajta, hogy megbánta. Más részről bennem van, hogy máskor is elveszítheti a fejét és rosszabbul is járhatok és, hogy mindig van egy első alkalom.

Valamiért mégis azt érzem, hogy hibázok. Nektek mi a véleményetek? Megbocsátható egy ilyen dolog, ha tényleg megbánta? Van esély rá, hogy többet nem csinálja? Most nagyon nehéz, nem tudom, hogy mi legyen...