Alig látom, normális, ha nem bírom tovább?

Sziasztok!

A barátommal több mint egy éve vagyunk együtt, de alig voltunk egymás mellett. Fél évig tudtunk találkozni rendesen (a nyarat leszámítva) bár nem volt sok időnk egymásra a suli miatt, de az utóbbi 4 hónapban hetente csak egyszer tudunk találkozni, 200 km-re vagyunk egymástól. Úgy érzem, hogy nincs mellettem, mikor jól esne mellette lenni, amikor együtt vagyunk, akkor meg sok dolgom lenne mellette, és nem tudo kiélvezni az együtt eltöltött időt. Hiába beszélünk telefonon, egyedül érzem magam. Ha együtt vagyunk, jól elvagyunk, de úgy érzem, nagyon eltávolodtam tőle. Talán az is a baj, hogy nemigen volt olyan időszak, amikor gondtalanul egymásnak tudtunk volna élni.

Most csinálom a dolgaimt, elvagyok, de nem tudom, meddig bírom még ezt. Párkapcsolattól azt vártam volna, hogy jól érezzük magunkat együtt, de nem látom már jó ideje, ha arra van szükségem, és nem tudom leírni ezt az érzést, de valami olyasmi, mintha tök egyedül lennék-néha van barátom, néha nincs. Nem kacsintgatok semerre, megvan a magam dolga, nem is érzek rá igényt. Mit tehetnék ezzel az egésszel? Mikor együtt vagyunk, jól elvagyunk, de a telefonbeszélgetések nem tudják a "hovatartozás" érzését megadni. 26/N