Szakítanom kellene?

Már 3 éve van egy barátom, akivel a legtöbb minden passzol, rengeteg jót tudok róla írni, de a legfontosabb, hogy rendkívül megbízható, hűséges, úgy érzem sosem csalna meg, bármiben segít ha kell stb. Ha negatív dolgokat kellene mindenképpen felhozni, annyit tudnék mondani, hogy nincs önbizalma, nem igazán tud kiállni magáért vagy értünk, nem tudom így hogyan lenne egy család feje. Most én viselem a nadrágot, ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy elviselném, ha karakteresebb társam lenne, és én lennék a "szoknyás".. Biztosan szép életünk lenne együtt, mert jól megvagyunk, szinte sosem veszekszünk, az is inkább csak kis vitának mondható. De.. én 24 vagyok, és úgy érzem nem vagyok szerelmes. Nagyon szeretem őt mint embert, de ennyi. Számíthat rám bármiben, úgy érzem jó barátnő voltam öszességében, meg hát működött is a dolog. Viszont külsőre nem tetszik annyira, kapcsolatunk elején sem tetszett, és ez kihat a szexuális életünkre is, mert nekem semmi kedvem a dologhoz az esetek nagyrészében. Elég egyhangúak is az együttlétek. Baratomnak szeritnem kielégítő ez a helyzet, és bár többször téma volt az évek során, hogy így nekem nem okés, szerintem most abban a hitben van, hogy minden jó így ahogy van az ágyban.

Barátnőim, nagynéném bíztatott, hogy így szakítanom kell, ennek semmi értelme, ha úgy érzem nem teljes a dolog. Viszont rettentő nehéz, mert ugyanakkor nagyon működőképes a dolog, szuperul megvagyunk, közös érdeklődés stb Csak nem vagyok szerelmes és a szex sem jó :'( Egyszerűen nem tudom mit tegyek, csak a szerelemért és a testiségért adjam fel a majdnem tökéletes társat? Vagy adjam fel a szerelmet és szexualitás magasabb szintjét?