Hhoosszzúú sztori, rólam meg egy férfiröl, akit nem tudok kiverni a fejemből, és se veled, se nélküled viszony van. Hogy történhettek azok a dolgok részegen? Van esélyem nála?

A lényeg (de kicsit gyerekes kérdésnek fog tűnni, de hát én egy gyermeteg lelkű nő vagyok, ha szívügyekről van szó), hogy van egy férfi az életemben, aki nekem nagyon tetszik, beleszerettem, és egyszerűen imádom őt. :) Már ismertem egy ideje, amikor is történt, hogy együtt szilvesztereztünk, felöntöttem a garatra, és mindent bevallottam neki, hogy nekem ő már régóta élvezi kitüntető figyelmem, és szerelmes vagyok belé. Azt mondta, neki is tetszem én, félrevonultunk, beszélgettünk, aztán azt kérdezte, csikis vagyok-e, majd szétcsikizett. :D De rengeteget nevettem, ahogy játszottunk. Aztán elcsattant az első csók, amit egy órákig tartó csókcsata követett. Szex nem volt. Aztán hazaőgyelegtünk mikor már szinte reggeledett, jó darabig együtt mentünk, mert elkísért. :) Nagyon aranyos volt egész éjjel, a csók érzéki, játékos volt és megnevettetett, és végre kettesben tudtunk beszélgetni, órákon át. Csak velem foglalkozott.

Másnap, egy kiadós alvás után, első gondolatom az volt, hogy úristen mi volt tegnap, bevallottam a szerelmemnek hogy szeretem, és csodálatos éjszakánk volt. Erre, az az üzenet fogad, hogy sűrű bocsánatkérés közepette elmondja, részeg volt, sokat ivott, és az egész hiba, nem kellett volna megtörténnie, nem akar ebből félreértést. Számomra ez szavakba önthetetlenül nagy csalódás volt. Először dühös lettem, tiltottam mindenhonnan, de aztán megenyhültem. Elpárolgott a mérgem, és még mindig tetszett nekem, még mindig bejött, még mindig ott volt bennem az iránta érzett szerelem. Barátnőim vigasztaltak, hogy az alkohol oldja a gátlásokat, akkor őszinte, és nem értik, utána józanon miért tagadja.

Aztán tavasszal jött a 2. forduló, elutaztunk pára kirándulós hosszúhétvégére március 15-e környékén. És utolsó este mindneki kicsit felöntött a garatra, és mi megint összegabalyodtunk. Megint szétcsikizett, megint rengeteget smároltunk, sőt elmentünk kettesben éjjeli sétára, néztük a csillagokat, még többet csókolóztunk... Nagyon romantikus, emlékezetes volt. Visszaérve mi éneki azt hitte, szexeltünk a szabadban, pedig nem, de egyikünk sem sietett tagadni, hadd higyjék. Külön élveztem, mert volt egy lány a társaságban, akivel akkor találkoztam először, és akiről sejtettem, bár nem voltam benne biztos, hogy tetszik neki ez a srác, és mikor visszaértünk majd megette a fene. Mert ezekszerint mégiscsak tetszett neki, és azt hitte, épp szex után vagyunk. :D

És bár sajnos várható volt, úgy is történt, megint másnap józanon konkrétan elnézést kért a viselkedéséért. Pedig inkább azért kérne elnézést, hogy elnézést kér, nem pedig életem egyik legszebb, legromantikusabb, legfszabadultabb éjjeléért. Már dühös sem voltan, mert megszoktam ezt tőle az 1. eset miatt, már csalódott is alig voltam, mivel számítottam rá.

De nem értem, tényleg, igaza van a barátnőimnek, az alkohol oldja a gátlásokat, mégis utána tagad, elutasít, hibának véli... Pedig olyankor őszinte, mikor csak rá koncentrált, csókolt, megnyílt, játszottunk. Amúgy a 2. eset után legalább valami megmaradt köztünk, azóta már szoktunk néha csak kettesben chatelni, sőt, egyszer szex is volt. De csak baráti alapon, megbeszéltük, hogy mindketten régen szexeltünk már, én kezdtem amúgy erről a panaszt, és akkor megbeszéltük, 1 szex baráti alapon. És meg is lett. :) És bár tényleg baráti alapon volt, nagyon jó volt. De sajnos tényleg csak egy volt. Akkor is végig nagyon aranyos volt velem, végig azt nézte, nekem mi a jó. :)

De hát elutasított, mint tudjuk, plusz mostanra van már barátnője, én meg csak barát vagyok, néha cserélünk, néha találkozunk, de azt nem kettesben persze. Barátnőim azt mondják, hogy De majd a barátnő úgyis kuka lesz, és akkor ott leszek én... De hát nem tom. Utálom a barátnőjét, pusztán azért, mert abban a pozícióban van. De ezt a pasit meg szeretem, azóta is, imádom a fejét...