Elvesztettem. Hibáztam?

egyáltalán semmi olyan nem volt abban, amit neki írtál, ami ekkora problémát okozott volna, hogy szakítson, nyilván más áll a háttérben, esetleg már alapból elege volt ebből a kapcsolatból, te meg adtál neki egy ürügyet

amit művelsz, az hatalmas önsajnáltatás, lealacsonyítod magad, alárendeled, nehogy könyörögjél már neki basszus...

nem, nem hibáztál, hanem lekoptatott, mert ütköznek az érdekeitek, nyilván nem épp olyan egyenesen és értelmesen, mint ahogy a legtöbb ember elvárna egy bizonyos korrektséget... és igen ez sajnálatos dolog, de vannak ilyenek

amúgy meg ellentmondásos amit írsz "komoly tervek nélkül" <--> "mindig is családot szerettünk volna" ...... wtf a család az hol nem komoly terv?

sírd ki magad, elhiszem, hogy nagyon szomorú lehetsz, de nem szabad magadat hibáztatnod, így alakult

ha ilyeneket mond neked valaki, aki elvileg "szeret", akkor nem éri meg

Kitartást a továbblépéshez!

Hú,én emlékszem mikor ilyen hülye voltam 30 éves korom alatt.Nem írt,vagy nem keresett,2 percenként a telót figyeltem,úristen most mi van,már nem is akar velem lenni,mi a baja ? állandóan valami erősítést vártam,hogy ő bizony nagyon szeret,visszagondolva tiszta gáz.

Aztán 32 évesen lett egy új kapcsolatom.És ott tanultam meg,hogy a ráakaszkodás a másikra mekkora nyűg a másiknak,meg a felesleges lelkizések,kérdőrevonások.2napra sürgősen el kellett utaznia valahova,nem tudott szólni.2 nap alatt az egész életem leforgott,hogy elhagytak.Írkáltam a hülye üzeneteimet sorra.Na és ezután kaptam egy normális fejmosást,ami annyira észhez térített mekkora hülye vagyok,hogy ha azóta velem vmi pali ilyet csinál,ott vége van mindennek.Én se bírom elviselni ezt. N