Úgy érzem kezdek beleszeretni valakibe akibe nem kéne. Mit tegyek?

Miért nem próbálsz meg közeledni felé? Veszteni valód nincs. De, mert ha nincs senkije, és tényleg normális, akkor elvesztesz egy esélyt, hogy lehessen köztetek valami.

Ha meg se próbálod, semmi jó nem fog kisülni az egészből.

Megmondom mit kéne tenned, ami nekem se sikerült soha:

előbb megismerni, felmérni, ő vonzódik-e hozzád és csak utána engedni szabadjára az érzelmeket, ha tényleg olyan szimpatikus és ha ő is érez vonzalmat.

Ehelyett én úgy szoktam, hogy kettő pillantás alatt szerelmes leszek és ezt még táplálom is álmodozással, és mire kiderül, hogy

A.) Én is nagyon tetszem neki és utálja a kutyákat.

B.) Egyáltalán nem tetszem neki és imádja a kutyákat.

C.) Én is nagyon tetszem neki és a kutyákat is imádja, de foglalt.

...addigra olyan szerelmes vagyok, mint atom és 10 évig heverem ki az illetőt, tehát szerencsére az ilyesmi elég ritkán fordul elő velem, de annál nagyobb pofára eséssel.

Az a taktika a másik véglet, hogy azonnal lezárom a dolgot magamban és előre lemondok róla. El lehet így altatni a tüzet és keresni egy biztonságos pasit, akit annyira nem is szeretsz majd, de legalább a szíved nem tudja összetörni, de sok boldogság nem lesz ebből se.

Az érzelmileg intelligens ember ki meri szolgáltatni a szívét, de nem engedi szabadjára az érzéseit, amíg ki nem derül, hogy a vonzalom kölcsönös és a másik személyiségében is megfelelő valóban.

Ismerősek ezek a dolgok. Szerintem lehet úgy is kipuhatolni a másikat, hogy nem adod ki magadat.

Erre nagyon jók a füstjelek, amiket lehet így is érteni és úgy is. Megadják a biztonságos visszavonulás lehetőségét, de ha a vonzalom kölcsönös, akkor a füstjelre füstjellel válaszol és egyre gyakrabbak ezek a füstjelek és egyre egyértelműbbek. Ha nem viszonozza, akkor sem kell megalázva érezni magadat, mert nem vallottál neki szerelmet, biztos nem lehet benne, hogy a füstjelet jól értette-e, tehát nem vagy kiszolgáltatva. Ezt van aki játszmázásnak hívja, én nem. Semmi értelme lerohanni a másikat az érzelmeinkkel, meg van a varázsa annak az időszaknak, amikor elkezdik sejteni a másikról, de még nem biztos. Annak sem vagyok híve, hogy a nő szedje fel a pasit.

Füstjelezés közben lehet kedvesnek lenni, önmagadat adni, de nem kell kezdeményezni. Persze lehet olyan, hogy félreérted, de hidd el, vannak nagyon egyértelmű füstjelek. Kaptam én is ilyeneket és volt az a pont, amikor már tudtam, hogy ezt sehogy sem lehet másként értelmezni, már csak az a kérdés, veszem-e a lapot vagy úgy teszek, mintha nem érteném. De akkor már nem volt kérdés, hogy a vonzalom kölcsönös. Pofára esés ebből is lett, de legalább megszenvedtük mindketten.

Osztom #5 véleményét.

Mi a párommal egyetemen találkoztunk. Nagyon jó barátság alakulhatott ki közöttünk, mert neki nem jöttem be én, nekem nem jött be ő. Aztán én is észrevettem mennyire rendben van emberileg és elkezdtem beleszeretni. Bajban voltam. Róla nem tudtam hogy áll a dologhoz, de én egyre szerelmesebb lettem.

Így amit tehettem, hogy feszegettem kicsit a barátságunk határát (ahogy #5-ös mondta: füstjeleket küldtem). Ezek azok a pikánsabb, férfi-nő kapcsolatokat érintő megjegyzések, amik kétértelműek. Pl. amikor szóba került én milyen férfira vágyom, akkor lényegébe felsoroltam mindent, ami tetszett benne. Megszerveztünk maguknak egy éjszakai fürdőzést pucéran. Sok éjszakán át kóboroltunk a városban együtt és beszélgettünk.

És aztán ő is elkezdett visszajelezni és mindig emeltük a téteket. Míg el nem jutottunk odáig, hogy szerelmet vallott és azóta is járunk.

Füstjel pl., hogy amikor már elég baráti volt a kapcsolatunk, személyesen ismertük egymást, de ritkán találkozhattunk és napi szinten leveleztünk, váratlanul átküldött egy oldalas listát a jó- és rossz tulajdonságairól. Annyira váratlan volt, mert amúgy inkább közösen tanultunk a neten, hogy felnevettem. Ha nem vonzott volna, nyilván egy-két udvarias megjegyzéssel leépítem, de ez a lista adott aztán témát bőven és hát vevő voltam rá, én is küldtem neki listát magamról ezek után, ha jól emlékszem.:)

Nemrég volt hasonló élményem, elég friss volt az ismertség és az illető annyira rajongott, hogy bemutatta képen a fél rokonságát, küldözgette a képeket és jobbnak láttam nem belemenni mélyebben az érdeklődésbe, mert éreztem, hogy félreértené.

Aztán volt olyan, szintén személyes ismertség, aki a kelleténél egy kicsit több csókos smile-val válaszolt egy viszonylag hivatalos üzenetemre. Ez is lehet füstjel vagy simán a jelleméből fakad, hogy mindenkivel flörtöl, de már korábban izzott köztünk a levegő és jelentőséget tulajdonítottam neki. Ennek mondjuk az volt az alapja, hogy egyszer kiszaladt a száján egy önkéntelen bók, amikor meglátott, plusz egy másik füstjelre is reagált, amit én adtam le a bók után, de ezt csak privátba írom le. Szóval volt előzmény, de nem sok és semmi nem volt kimondva, nem is voltunk olyan élethelyzetben, hogy szabadott volna ilyesmit éreznünk. De a kelleténél több csókos smile után belém bújt a kisördög és megköszöntem a sok puszit azzal, hogy már rég kaptam ennyit. Ha nem jövök be neki, akkor nyilván megmarad ez a flört szintjén, nevetünk egyet és udvariasan témát vált, de visszaírta, hogy számíthatok rá és kaptam még egy tucat "puszit". Kb. itt volt a határ, ezek még füstjelek, nem egyértelműek. Csak játék, flört, semmi hátsó szándék...vagy annál sokkal több, mindenki azt lát meg belőle, amennyit akar és biztos mégse semmi. Én nem válaszoltam erre már semmit, de amikor 3 óra múlva hozzáírta, hogy "Ha bármikor szükség lenne rám..." - az már nem csak füstjel volt. Próbáltam így is értelmezni, meg úgy is, de végül beláttam, hogy ez az, amire gondolok. Utána már nagyon hamar ki lettek mondva a dolgok. De nem lett belőle soha semmi.

Tök jók ezek a "füstjelek", tetszik a megfogalmazása is és számomra is igazán hasznos, amiket itt írtatok. Nekem is sokszor azzal van gondom, hogy hogyan is adjam tudtára az illető srácnak, hogy bejön, s mindig félek a visszautasítástól. De tök igazatok van, nem kell ilyen totál konkrét helyzetbe állítani egymást, lehet utalgatni finoman, aztán ha akarja, veszi a lapot a másik.

Kérdező, Neked most én csak egy Harry Potter idézetet írnék: "Rossz úton jár az, aki álmokból épít várat, s közben elfelejt élni." Hajrá és ne félj! :)