Mi lenne a helyes? Rossz ember vagyok?

Sziasztok!

Előre is bocsánat ha hosszú lesz. Szóval kb 2 éve volt egy srác, akit baráti társaságon keresztül ismertem meg. Nagyon hamar kiderült, hogy jól kijovunk, egyezik az ertekrendunk, jol erezzuk magunkat egymas tarsasagaban. Nagyon sok kozos programot csinaltunk akkoriban, baratokkal illetve kettesben is. De soha nem voltak ezek kimondott randik, illetve nem is ugy alltunk az egészhez. Én akkor kezdtem az egyetemet, o már 28 eves volt, úgy gondoltam, neki már mas szakaszban tart az élete, kár lenne a baratsagot elrontani. Szóval mindenféle testiseg vagy bármi nélkül toltottuk együtt az idonket, koncertre jartunk, filmeztunk, biciklizni mentunk stb. Egyszerűen csak elveztuk, hogy van valaki, akivel tök jó programokat tudunk csinálni és mindenről beszélni. Ezzel nagyjából párhuzamosan egy másik fiúval többre fordult köztünk a barátság. O akkor volt 24 éves, már 4 éve az egyik legjobb barátom volt. Nem tudom miert pont akkor sodorta az élet mindkét tökéletes férfit hozzám, de akkor már jo ideje egyedül voltam, egy korábbi rosdz kapcsolatból kilabalva. Ez a régi fiubaratom a tudomasomra hozta, hogy neki nagyon tetszem, es szeretne ha adnék egy eselyt kettonknek. Vegul ez megtortent, osszejottunk, de ezzel bar nem akartam, de megbantottam a masik fiut, akivel ugyan nem volt szó róla, hogy tobbet akarna, kiderult, hogy megis ebben bízott. Végül nem váltunk el rossz szajizzel egymastol, mert azt semmiképp sem szerettem volna, megbeszeltuk a dolgokat, es arra jutottunk, hogy lazitunk a baratsagon, mert igy már nehéz lenne neki, illetve a baratommal szemben is igy fair. A baratommal egyébként a kapcsolatunk nagyon jo volt, es egyáltalán nem bantam meg a dontesem. Azota mar osszekoltoztunk, a csaladja nagyon szeret engem es befogadott, illetve az enyem is ot. De bennem egyre erosebb a vágy, hogy saját csaladom legyen, fiatal anyuka szeretnék lenni. En teljesen ebben gondolkodom, a felretett penzem is a csaladalapitas miatt van, autot is ezért vettem, és probalom a magam modjan megteremteni ami lanykent tolem várható. A baratom azonban még nem szeretne gyereket, es fogalma sincs, hogy mikor szeretne, szerinte sokkal sokkal több dolgot kell megteremteni, illetve o vegignezte a szulei rossz hazasaggat, es nem akarja elkapkodni a dolgokat allitasa szerint. Nekem ez nagyon rosszul esik, mert ha most ugy gondolja, hogy velem rossz lenne a hazassaga, akkor hiaba varunk, kesobb is ezt fogja, nem? :D Illetve mas dolgokban is latom, hogy o még nem tervez velem, mas a prioritas nala. Az egyutteles egyébként jó lenne, de egyre tobbet veszekszunk más dolgokon, okot adott pár dologban a feltekenysegre nekem, és most hiába látom, hogy igyekszik, nem bízom már ugy benne. Sokszor erzem azt is, hogy elhanyagol. Amit o nem így szán, egyszerűen nekem több igenyem lenne az együtt töltött időre. De a legnagyobb gond mégiscsak az, hogy úgy érzem, hiába vagyok egy nagyszerű fiú mellett, ha nem egyezik a jovokepunk, es a terveink.

Az a srác, akit két évvel ezelőtt megbantottam, amikor mást valasztottam, nem sokkal később kulfoldre költözött. Hiányzott mint barátom, sokat gondoltam rá, de beszelgetni, csak néha beszéltünk, hogy kivel mi a helyzet. Az elmúlt pár hónapban ez valahogy több lett, és a mindennapokban is eszembe jut. Nagyon jól erzi magat kint, halad a kis dolgaival. Kapcsolata nincs, mert állítása szerint komolytalan lányok veszik körül. Maga a kerdesem igazából arról szól, hogy mennyire vagyok rossz ember, amiért megfordul a fejemben a gondolat, hogy talán rosszul döntöttem? Hogy hiába hittem, hogy más eletszakaszban vagyunk, mégsincs igy? Szeretem még a barátom, de már nem ugyanazt erezzuk egymás irant mint az elején. És ezt rajta is látom, érzem. Nem tudom mit tegyek, meddig várjak, egyáltalán normalis-e, amit érzek. A másik fiut nem rangatnam haza kulfoldrol, nem varnam el, hogy feladja miattam a kinti dolgait, nem kezdemenyeznek nala, még ha esetleg lenne is nala eselyem még most is. Akkor igy dontottem, ez a hajó eluszott, es csak bizom benne, hogy megtalalja a szamitasait.

Ti mit tennetek helyemben? Baj, hogy emiatt érzem valsagban a kapcsolatomat? Normális, hogy 23 évesen arra vágyom, hogy tervezzenek velem?