Kérlek, beszéljetek le róla! Ugye, hogy ez így gáz?

Én nem fogok ilyen nyersen fogalmazni, mert egy kicsit hasonlót én is éltem át a kapcsolatomban - bár én nem léptem a fellángolás felé, de ha őszinte akarok lenni, volt olyan időszak, amikor tudom, hogy ha lépett volna a másik, akkor valószínűleg szakítok.

Annyiban hasonló a sztori, hogy az én esetemben is ahogy jobban megismertem azt, aki ezeket az "érzéseket" kiváltotta belőlem, úgy láttam, hogy mennyivel más is az az ember, mint az a kép, amilyennek gondoltam..

Persze a kiábrándulás itt sem volt meg, pedig ha a párom mellé raktam, a párom sokkal többet ért.

Én is megszakítottam a kapcsolatot ezzel a sráccal- bár előtte sem kerültünk túl közel, nem kerestem, pláne nem barátkoztam vele.. Vagyis próbáltam egy haveri szintet belőni persze, mert teljesen nem kerülhettem, de csak szenvedtem.

Úgyhogy én tényleg megszakítottam ezt a minimális kapcsolatot is vele, mert beláttam hogy a minimális haverkodás sem tesz jót. Te itt rontottad el.

Másfelől mindig is utáltam, amiért így megh_lyített, pedig emberileg félreismertem az elején, és mostanra már inkább taszít, és haragudtam is magamra. Én a páromat választottam végül, őt kizártam. De csikicsukival, haverkodása mai napig nem férne bele, mert nagyon erős vonzalomról van szó. Annyi taszító dolgot találtam a másikban, hogy én tudtam, hogy nem működne közöttünk amúgy sem.

Fiatal vagy még ( bár én sem vagyok idős), vállalhatod, hogy megégeted magad, ha szeretnéd. Szakíthatsz a barátoddal, és megélheted a lángolásodat, ha ezt akarod. Amúgy is ezért van még valószínűleg meg ez az érzésed a párod mellett is, mert erre éhezel, ez hiányzik a kapcsolatodból.

De ha a párod mellett maradsz, akkor tapasztalatból mondom, hogy zárd ki teljesen,ne idealizáld. Tehát határozd el magad és konzekvensen tarts is ki magad mellett...

Viszont, ha nem szűnik meg ez a dolog, akkor talán jobb lenne szakítani, mert valószínűleg kevés lesz egy életen át a szerelem nélküli kapcsolat, amiben csak úgy elvagy.