Fiúk/férfiak! Ti hány éves kortól éreztétek azt, hogy már nem a bulizás és haverok életetek fő célja?

Sosem volt az életem fő célja a bulizás és haverok.

35/F

Sosem volt az. A "haverság" nem ér annyit, hogy komolyabban foglalkozzak vele, a "bulizás" meg általában azt jelenti a többségnél, hogy úsznak az alkoholban, aztán együtt hánynak a retkes wc-n.

Ez valahogy sosem jött be.

Sosem voltam ilyen. Teljesen introvertált vagyok. INTP, 95-99% "i"-vel, ha ez mond valamit.

A haverkodás nem érdekel, mivel képtelen vagyok felületes kapcsolatokat kialakítani vagy fenntartani. Sajnos sokszor még nem felületeseket sem, pedig próbálok. Sajnos néha akkor sem tudtam barátkozni egy másik emberrel, mikor ő jött oda hozzám (és ez általában így volt mindig). Komoly barátaim sosem voltak igazán, talán egyet vagy kettőt leszámítva az interneten (rendszerint több országgal arrébb), de végül is ők is eltűntek. Kapcsolataim érdekes módon voltak, de végül is egyik sem olyan volt, mint amire vágytam, úgyhogy kivétel nélkül én vetettem véget nekik... Mindig egyedül voltam, de hozzászoktam.

Ha van kedved beszélgetni, írhatsz nyugodtan.

Az introvertáltak sosem kellettek a nőknek.

Egy ESTJ srác.