Kedves lányok, nők. Mi ez a kegyetlen szokás?

Elnézés a stílusért, van bennem némi elkeseredettség. 24/F vagyok, röviden az a probléma, hogy életemben 4 lány tetszett igazán, és mind a néggyel összejöttünk, remekül haladt a kapcsolatunk – hogy aztán villámgyorsan szakítsanak velem a 3 randi vagy max. 3 hónap után, megfoghatatlan indokokkal.

Hosszabban:

Mindegyikkel ismertük egymást valamennyire randi előtt, elsőre beleegyeztek a randiba. Beszélgettünk, sétáltunk, iszogattunk, nevettünk stb. és legkésőbb a 3. randi után megvolt a csók is. Ezután jöttek a hosszú beszélgetések, kézenfogva séták, lelkes tervek, forró csókolózások, minden tökéletes, és ekkor az egyik pillanatról a másikra elérkezik egy olyan randi ahol már érezni a növekvő távolságot, aztán jön a „beszélnünk kell” és a szakítás.

Az indoklás magja MINDIG ugyanaz a megfoghatatlan dolog: „nincs meg az a lelkesedés amit ilyenkor érezni kéne”, "szerintem ez nem fog működni", "ez most nekem nem megy”. Az a legdühítőbb, hogy konkrét indokot SOSE kaptam. Fájtak ezek, de nem sértődtem meg, és inkább mindig igyekeztem megtudni, hogy min kéne javítanom legközelebbre. Mind voltak olyan értelmes, normális lányok, hogy elmondják taktikázás helyett, ha valami konkrét probléma van, de sosem tudtak mondani. "Remek ember vagyok, jól érzi velem magát, érzi a testi vonzalmat is, minden okés", csak egyszerűen nem ment nekik. Ily módon második esélyt sem adtak.

Nem értem hol lehet a baj, ami ezt az átfordulást okozza. Ha elsőre tetszem nekik akkor mi változhat később? A külsőm normális, nincs semmi lelki problémám ami elsőre nem látszik, mindegyik lánnyal jól tudtunk beszélgetni, tetszett nekik a humorom, a szexuális egymásra hangolódással sem éreztem problémát. (Csak orálig jutottam el és nem is mindegyikkel közülük, de az kielégítő volt nekik, volt szenvedély a csókolózásokban, volt taperolás, „ruhásszex”, nyakcsókolgatás, amit érezhetően élveztek.) Nem vagyok se sóher, se incel, se papucs, ki tudom mutatni, hogy férfiból vagyok. (Megy a csipkelődős humor, tudok irányítani, nem félek megfogni a lányt stb.)

Ami fáj az egészben, az a villámgyors átfordulás a kapcsolat legidillibb időszakában. Épp beindul a kapcsolat, rózsaszín köd, problémának semmi jele, a lány keres, találkozni akar, rádmászik, aztán hirtelen szakítás és a kapcsolat teljes felszámolása. 180 fokos irányváltás a semmiből. Ezt nem tudom megérteni mert én elképzelni sem tudom, hogy nyomós, konkrét ok nélkül ilyet tegyek. Ilyen nyomós okot viszont sose tudtak mondani. Viszonylag tűrhető radarom van mások érzéseire, szóval feltűnt volna ha a másik fél kényszerből van a kapcsolatban, feszeng, unatkozik, rosszul érzi magát de ilyen nem volt. Ha nemet mondanak a randira, vagy ha randi után elmondják, hogy bocs, nem jöttél be, azt nagyobb probléma nélkül elfogadom, nem tetszhet az ember mindenkinek. Így viszont frusztrál, hogy összejövünk, adnak egy kóstolót abból milyen lenne a kapcsolat, szemlátomást minden remekül halad aztán indok nélkül robbantják az egészet. Éreztetik, hogy valami nem jó bennem, de nem segítenek megfogni,hogy mi az. Mintha lelkesen beinvitálnának a kertkapun, aztán egyszercsak az arcomba csapnák a házajtót. Gondoltam rá hogy ilyenkor felbukkant egy másik, jobb férfi, de normális lányoknál és 4x egymás után? Ez azért sok lenne ugyanabból.

Ami még kicsit dühítő hogy beszélgetek lányismerősökkel, olvasgatok fórumokat, gyakorit, rengeteg lány panaszkodik, hogy a párja elhanyagolja, megcsalja, nem elégíti ki, kihasználja, netán bántalmazza, de mégis a végletekig ragaszkodnak hozzá. Engem, aki ilyet sose tenne, és azon dolgozna, hogy minél tartalmasabb legyen a kapcsolat, dobnak mert..nincs meg a lelkesedés.

Egyébként volt egy fél éves és egy három éves kapcsolatom, azok inkább barátságból alakultak ki, teljesen jól működtek, nem volt rám lényeges panasz. (Az egyiknek nagy távolság és kevés idő miatt lett vége, a másiknak azért mert megváltoztunk, eltértek a terveink.) Szerettem ezeket a lányokat, de ezek baráti szerelmek voltak, nem pedig az, amikor azt érzed, hogy neked teremtették a másikat és mindenképp meg kell hódítanod.

Ezzel mégis mit lehet kezdeni? Miért van, hogy jól haladunk, azután egyszer csak összeomlik az egész? Lányok ti csináltatok ilyet? Ha igen, miért?

Köszönöm