Férfiak, ti hagynátok a fenébe a nőt, ha megtudnátok róla (tőle), hogy diagnosztizálva van bipoláris zavarral és kényszerbetegséggel?

Ez a "bipolárisnak nyilvánított" elég precíz megfogalmazás egyébként, mert az én diagnózisom egyetlen nyamvadt karikázgatós teszt alapján lett felállítva, ijesztő belegondolnom, hogy ennyire egyszerű megszerezni egy életre szóló stigmát (hiszen a válaszok fele mutatja, hogy innentől kezdve tökmindegy, kezeltetem-e magam vagy normális emberként funkcionálok-e évek óta, mindig lesznek, akik kiakadnak már a szó hallatán is).

Elsősorban azért kérdeztem, mert találkoztam egy sráccal, aki szemmel láthatóan szimpatikusnak talál, és keresi a társaságomat továbbra is annak ellenére, hogy említettem neki a dolgot. Nem tudom, ebből arra kellene-e következtetnem, hogy meg akar állni a haverkodásnál (mégis csak több mindent képes/hajlandó lenyelni az ember olyasvalakitől, akivel nem tervezi összekötni az életét), vagy arra, hogy párkapcsolatban is meglehetősen toleráns lenne.