Normális, ha nem akarok távkapcsolatot? 27/F

27/F vagyok. Sose volt még semmilyen párkapcsolatom, távkapcsolat sem. Ugyan néha beszélgettem neten távol élő lányokkal, de sose jutottunk el semmi komolyabbig. Továbbá több okból nem kívánom a dolgot:

- Nincs kocsim, jogsim, nem nagyon tudnék menni másfelé a lány után.

- A munkába buszozás sok időmet elveszi, egy határszéli városba ingázok, nagyon nem férne bele, hogy egy másik irányba is járkálnom kéne.

- Ugyan nem a szex a fő, de vágynék a fizikai intimitásra, a randevúkra, a közös programokra. Nem csak arra, hogy legyen egy fix messengeres partnerem.

- Továbbá vannak néha önbizalom problémáim, lehet, hogy féltékeny is lennék. Nem biztos, hogy eleinte meg tudnék benne annyira bízni, hogy tényleg csak én vagyok neki.

Max úgy viselnék el egy távkapcsolatot, ha x időt jártunk már előtte, és megbízom már benne, de szerintem úgy sem az igazi. Távmunkás is voltam, az se jött be annyira, jobb az olyan mukahely, ahová szeretek bejárni.

Nagymamám mondat, hogy keressek neten a ugyanolyan keresztény vallású lányt, mint én. Ugyan nekem is fontos lenne ez is. De inkább beérem a kereszténység másik ágához tartozóval, aki itt lakik, és ide tervez, mert lokálpatrióta is vagyok. Tudom, hogy ők miután találkoztak a nagypapámmal, pár évig távkapcsolatban voltak, és tényleg nagyon összekovácsolta őket, de én nem erre vágynék.