Hogy lehet megfelelni a nők ellentmondásos elvárásainak?

Segítek neked felfogni, mert úgy látom, egyedül nem megy. Ezek teljesen reális és nem ellentmondásos elvárások.

Annyi pénzt keresni, hogy el tudd magad tartani, elég heti 40 órában dolgozni. Lehet, hogy te nem hiszed el, pedig így van. Teljesen jogos elvárás, hogy ne kelljen téged eltartani, ahogy az is, hogy ne aludni járjatok össze szinte, mert annyi a meló. Nekem nőként például magamra nézve elvárás ez a pont.

A stresszkezelési képesség nem függ attól, hogy mi vesz körül. Van, aki külső szemmel a semmitől is szorong. Ha szarul kezeled a stresszt, tréningezd magad. Járj sportolni, az nekem például nagyon sokat segít. De nem minden szellemi munka stresszes. Sőt, legtöbbje csak időszakosan okoz feszültséget.

Szerintem az sem nagy kérés, ne tartogasd az életedben azt, akivel lezártad. Nem baj, ha van valaki a múltadban, de maradjon is ott. Én sem bratyizok az exeimmel vagy bárkivel, akivel volt köztünk valami. Magasról leszarom őket, ennyi tiszteletet szerintem illik adni az új párodnak. Nem ér annyit az exed, akivel már úgysem tervezel közös jövőt, hogy elcseszd rá a kapcsolatod. Az meg a szemembem úgysem lesz már soha barát, akivel lefeküdtünk vagy akibe szerelmes voltam.

Az sem ellentmondás, hogy vannak barátaid, de tekintettel vagy közben a párodra és nem haverkázásból áll minden hétvége. Vagy hogy például hívod magaddal a párod az összejövetelekre vagy előre szólsz, hogy neked programod lesz és nem csak rábszod az ajtót, hogy majd jövök. Ahogy az sem állapot, hogy a mobilod nyomkodod, mikor a másik próbálna veled minőségi időt tölteni és hozzád beszél épp. Nekem is vannak barátaim. Van párom is. Az esetek többségében hívom magammal és mindig is a barátaim előtt állt a párom. Tehát az első szempont az, hogy ne bántsam meg vagy hanyagoljam el a párom a barátaim miatt.

A sportos külső nem igényel hatalmas odafigyelést. Ez is olyan, mint a karrierizmus. Ahhoz, hogy ne úgy nézz ki, mint akit lehánytak, nem kell megszakadni, elég rászánni heti 4 órát és nem összeenni minden nap minden szart, hanem kicsit több fehérjét és kicsit kevesebb szénhidrátot fogyassz. Tudom, mert én is azt csinálom és sokkal jobb az alakom, mint az átlagnak, pedig tényleg nem erre teszem fel az életem. Csak van, aki még ennyire sem képes, mert azt hiszi, hatalmas elköteleződés. Nem az. Egyébként meg lehet párban is edzeni, ha olyan az edzés.

Ezt soha, senki sem kérte. Csak azt, hogy tudd, kinek hol a helye az életedben. Ezt is kipipálhatom. Mint mondtam, nekem a párom van első helyen (magammal együtt). Vele élek, nyilvánvalóan megengedőbb vagyok és több kapacitásom van rá, mint másra. Több dolgot is megengedünk egymásnak, mint egy random idegennek. És igen, egy ismerősömnek sok dologra nemet mondanék, míg a páromnak nem. A páromat elviszem kocsival, segítek neki, nem hagyom faképnél, ha kicsit összekapunk, míg mást igen. A párom ehet a kajámból és poénkodhat velem. Másnál húzok egy határt. Nem lenne időm a szeretteimre, ha mindenki mást is ugyanúgy kezelnék. Úgy gondolom, alapvető dolog felállítani egy fontossági sorrendet aszerint, hogy kivel mit akarsz a jövőben és ennek megfelelően szánni az illetőre energiát, türelmet, időt vagy épp pénzt.

Az utolsó pont sem nehéz. Az ember képes lehet önálló gondolatokra anélkül is, hogy önfejű legyen. Az a fontos, hogy tudj kezdeményezni és magadtól bedobni ötleteket, ne pedig csicska módjára várd, hogy valaki nemet mondjon. Aztán ha nem, hát nem, de legalább nem állsz mint fax a lakodalomban és szerencsétlenkedsz. Tőlem pl a munkahelyemen ugyanezt várják el. Hogy tudjak kitalálni dolgokat és gondolkodni, de ezt úgyis megbeszéljük meetingeken és így legalább időben kiderül, ha valamit benéztem. Ha pedig az ember meg akarja lepni a párját, feltételezhető, hogy ismeri annyira e van annyi agya, hogy a korábban bevált dolgok és a lány ízlése alapján ki tudjon találni olyasmit, amit ha meg is lép megkérdezés nélkül, mert meglepetésnek szánja, akkor is legyen annyira realitása és létjogosultsága a dolognak, hogy ne lőjön vele teljesen mellé.

Komolyan nem értem, mi olyan nehéz ebben.