Mit csináljak ha már 30 évesen unom a társkeresést?

"biztos, hogy együtt maradnak"...

Csak a halál meg az adó biztos. Lehet túlságosan is rágörcsölsz.

N28

Valaki jól rátapintott szerintem, tényleg úgy érződik hogy nagyon görcsölsz. Az ismerkedést már unod, de az még mindig tényező, hogy attól tartasz megfelelsz-e a másiknak? Hogy vulgáris legyek: ki a f*szt érdekel? Élvezd azt az 1-2 órás randit és majd valahogy lesz, nem tudod irányítani a másikat. Ha nem ekörül forog az életed, hanem csak egy mellékút a hobbijaid, tevékenységeid között, akkor arra fogsz figyelmes lenni, hogy csak élvezed az adott időt egy számodra szimpatikus emberrel.

Mielőtt félreértené valaki: nem azt mondom hogy futószalag legyen a partner, hanem hogy nem kell orbitális elvárásokat állítani egy-két randi után, csak azért mert mások már házasok. Nem versenyezni kell.

Idegeskedéssel az égvilágon nem érsz el semmit. Minek ráparázni?

Ahelyett, hogy várod a visszajelzést, esetleg elgondolkodhatnál objektíven a helyzetről, akár az elején elfogadni a tényt, ha nem feleltél meg valakinek, s ez esetben nem kell erőltetni.

Reménykedés helyett inkább belátom, ha rosszul sikerült az a randi. Nekem is feltűnik már az elején, ha nem működőképes a dolog, nincs szükség további próbálkozásra. Nem kell sokáig tökölni vele, ha a randin úgy érzed, hogy nem feleltél meg valakinek.

Ez egy opció nem kényszer. Én sem keresek senkit és semmi bajom nincs.

31 F