Új kapcsolatom van, mégis sokszor gondolok a volt férjemre, akivel én szakítottam, mit tegyek?

18 évesen, érettségi utáni nyáron ismertem meg egy buliban a későbbi férjemet. Vonzó arc, kidolgozott test, lehengerlő szöveg jellemzi, úgy éreztem megütöttem vele a főnyereményt. A családja révèn nagyon gazdagok, születesnapomra, névnapomra mindig elvitt valahova üdülni (Cannes-tól Kínáig számtalan helyen jártunk). 20 évesen feleségül mentem hozzá, madarat lehetett volna velem fogatni, annyira boldog voltam, a világ legszerencsésebb emberének éreztem magam, hogy találkoztam vele. Házassagunk 4. évében váratlanul felmerült egy egészségügyi problémám, ami hosszas kórházi kezelést, majd otthoni regenerációt igényelt. Sajnos felszedtem a hónapokig tartó mozgáshiány miatt 7 kg-ot, a korábbi bombatestemet felváltotta a "van mit fogni rajta". Innentől kezdve elkezdett piszkálni a súlyommal, bármilyen problémáért engem okolt, a meglepetésekből is jelentősen visszavett, sokszor elutasított, ha szexelni akartam. Az önbizalmamat teljesen elvette, elhatároztam, hogy 25 évesen fiatal vagyok még ahhoz, hogy életem végéig boldogtalan legyek, így szakítok vele. Válás előtt bevallotta, hogy (24!) nővel megcsalt a kórházi tartózkodásom alatt. Elköltöztem tőle a szüleimtől kapott lakásomba (19. születésnapomra vették, addig bérbeadtam), férfiakról hallani sem akartam egy darabig. A véletlennek köszönhetően, az elromlott klímám kapcsán ismertem meg a jelenlegi párom. A tenyerén hordoz, figyel rám, nagyon hosszasan szoktunk beszélgetni egymással a közeli parkba való sétálás közben vagy főzés során, úgy érzem, hogy révbe értem mellette. Külsőleg átlagosnak mondanám, nem az a tipikus szépfiú. 11 hónapja vagyunk együtt, nálam lakik, tegnap megemlítette, hogy a koronavírus megszűnése után szeretne majd eljegyezni és később elvenni. Ezzel kapcsolatban felemás érzeseim vannak: nagyon nagy boldogsággal töltene el, másrészt egyre többször jut eszembe a volt férjem (Insta sztorijait és posztjait szoktuk egymásnak nézni). A párom anyagilag sokkal rosszabbul áll, kevesebbet keres nálam, egy egyszerű szakmunkás (nem nézem le emiatt!). Én kapok a szüleimtől havonta egy bizonyos összeget is. Bizalmatlan vagyok, hogy nem csak ki akar-e ezzel használni, hogy mellettem egy nagyon jó életszínvonalon tud élni. Volt férjemmel is egyre jobban szeretnék találkozni, hátha saját szájából hallgatnám, hogy megváltozott és megbánta az egészet. Sokszor nosztalgikus érzesek fognak el, hogy mi volt mondjuk 3 éve ilyenkor.