Volt már nektek olyan, hogy megvolt a szikra, a közös érdeklődés, jókat beszélgettetek, de valamiért mégis elutasítottátok a kiszemeltet?

Persze, volt. Sok nő bejött, de nem mind fogott meg annyira, hogy abból komolyabb is legyen.

Pl. volt egy lány, akivel nagyon eltudtam beszélgetni és rendben volt. De, éreztem, hogy valami itt az egészben nem oké. Nem volt szó arról, hogy összejövünk vagy ilyesmi, de éreztem, hogy lehet több a dologból. Közöltem, hogy én most nem akarok komolyat, mert a suli az első és tényleg így volt. Na, itt bukott ki, hogy mi a probléma: A csaj érzelmileg teljesen instabil volt és ezt titkolta. Elkezdett hisztizni és sírni, teljesen összetört.

De, olyan is volt, akinél egyszerűen leesett, hogy hiába szórakoztató, de buta.

Csak hogy a másik oldalt is lásd.

Volt olyan hogy minden Klaffolt, még is vissza lépett valamiért a férfi. Se szó se beszéd eltűnt mint a kámfor. Azért jó lett volna ha mond valamit, amivel kiábrándít magából, mert rettentő sokáig vártam rá, hogy jelentkezzen. Persze olyan fél év után elővett, mint ha semmi sem történt volna. Aztán úgy tettem, mintha nem is érdekelne már az illető.

Pedig első látásra belé szerettem. Minden egyes pillanatot amit vele tölthettem az egy csoda volt. Öt szerettem, amennyire ismertem. De eldobott, minden szó nélkül. Valószínűleg ő is ilyen dilemmába volt. Ha adott volna lehetőséget arra, hogy kicsit jobban megismerjen, akkor lehet nem lépett volna le. Így évek távlatában, már felesleges lenne keresnie, pedig még mindig epekedek utána.

(Mi azért nem két randin vagyunk túl, hanem több)

Persze.. Sajnos a vonzalom és a hosszú kapcsolat működőképessége nem sokszor/mindig jár kéz a kézben... Huh.

Egy pasi annyira és olyan szinten vonzott egyszerűen, hogy hihetetlen.. Komolyan. Imádtam a humorát is, intelligens is volt, teljesen bejött.

Volt aztán randi is, de aztán előkerültek meredekebb dolgok, meg rossz megérzések.. Köztük értékrendenli is.

Eltelt egy kis idő, és mostanra vagyok csak 100% teljesen biztos abban, hogy jól döntöttem. A megérzéseim mondjuk nekem jók szoktak lenni, és tudom, mikor érdemes figyelni rájuk. Még mindig hihetetlen, hogy el tudja venni a hormonok az ember eszét.. Szerintem még most is vonzana, ha olyan helyzet lenne.. pedig nagyon gázos lehet a sztori vele... Szóval van ilyen.

A lényeg: az értékrend akkora alapkő egy kapcsolatban, hogy ennek muszáj hasonlónak lenni. SOk mindenben van kompromisszum, de az alap értékrendben nincs. ÉS itt jön képbe nálam mindig, mikor kell ésszel dönteni, én pl ilyenkor mindig így döntöttem eddig.

(Ja és a gázost meg az értékrend alatt én nem azt értem, hogy a másik cigizik-e meg hasonlók, az engem nem érdekel, hanem sokkal-sokkal gázabb dolgokat..)