Más egyedülálló is azt érzi hogy sosem fog párt találni, főleg olyat akit szeretne is kívül-belül?

Jelen.

28 N

Én jelenleg azért érzem ezt, mert az első kapcsolatom elég hosszúra húzódott, majdnem 10 év.

Fogalmam sincs, milyen lehet egy jó kapcsolat.

Amiben éltem, évekig tökéletesnek találtam, de lehet, csak illúzió volt. A végére igencsak megromlott. Én ennek ellenére is úgy gondolom, ő volt nekem az Ő, kívül - belül, már persze, míg le nem csúszott a béka segge alá emberileg.

Mivel így érzem, és tudom, velem van a hiba, de képtelen lennék más felé nyitni. Az ismeretségi körömben amúgy sincs senki, aki érdekelne, vagy érdekelném.

Keresgélni meg nem akarok, szerintem erőltetett, na meg amúgy sem érzem magam készen.

Még ott tartok, hogy elképzelhetetlen, hogy máshoz érjek hozzá, mással járjam be a kedvenc helyeimet, más a karjába zárjon, másnak ki tudjam nyitni a szívem.

Tudom, hogy amivé az exem vált, annál kb csak jobb embert találhatnék. Na de amilyen az exem VOLT, annál jobb vajon van-e?

Franc se tudja, majd alakítja a jövő, de egyelőre nem érzem azt, hogy bárki is meg tudna fogni.

Olyan embert találhatnék, találkozhatnék szinte bármely nap, akit képes lehetnék szeretni, nálam inkább azzal van a baj, hogy én nem kellek a kutyának sem.

20F