A 30-as éveim elején még nagyon bejöttem a 40-es pasiknak, most 36 évesen már nem igazán, pedig nem nézek ki rosszabbul. Hogy lehet ez?

"most sokkal jobb a frizurám, mert sokkal jobb fodrászt tudok megfizetni"

" Sportolok, csinosan öltözködöm, kozmetikus, fodrász, manikűrös alap"

Ezeket te emelted ki, ahogy a súlyod, fizetésed is. Szerinted ez kell egy társkereséshez? Mégha társkeresőn is.

Én társkeresőn ismertem meg a férjem 37 évesen, elárulom neked, nem, nem ezek a felszínes dolgok kellenek.

"Tanultam, dolgoztam, hitelt törlesztettem." Erre az életed bármelyik napján képes lettél volna, a szülés már más tészta.

Azt a 8 éves kapcsolatot kellett volna olyan irányba kalapálni vagy ha az nem megy, nem várni 8 évet vele. De ha most ért véget, akkor is csak 28 voltál mikor belekezdtél. A huszas éveid zömét ne mondd nekem, hogy végigtanultad, dolgoztad, törlesztetted, mert menten iszok egy liter murcit tejjel.

Az a gond, hogy görcsös vagy, mert az önbizalmadat kívülről akarod összeszedni. Ezt megérzik a pasik és menekülni fognak.

Én is ilyen voltam 32 évesen és mikor (fél év tömény próbálkozás és pofára esés után) elengedtem az ismerkedést azzal, hogy "akkor b*sszátok meg, rohadt jól elvagyok én egyedül is, nincs szükségem pasira", na akkor kezdtek tolongani az érdeklődők.

A magabiztos kisugárzás tetszik mindenkinek. Mert nagyon látszik, hogy kétségbe vagy esve és ez olyan dolog, amit a se a fodrász, se a kozmetikus nem tud eltüntetni.

A családalapítás meg - bocsáss meg, tudom, milyen, én is 30+ os nő vagyok, megértem - egyre kevésbé esélyes. Amelyik férfi gyereket akar, annak a 36 már felejtős. Egyszerűen nem éri meg nekik, ha egy picit is belegondolnak. Összejöttök, eltelik 1-2 év, mire kiderül, hogy passzoltok-e, utána meg valószínűleg nem tudsz teherbe esni, nagyobb az esélye a Down-kórnak is, jöhet majd a Kaáli Intézet, a csalódások. Miért szenvedne veled, ha megkaphat 30-as nőket is? Meg se fogja próbálni.