Vannak itt olyanok, akik valamilyen okból már feladták a társkeresést? Mi az ok?

1 éve ért véget egy 9 éves kapcsolatom, pár hónapja lettem túl rajta. Eddig volt pár randim, viszont úgy vettem észre, hogy senkit nem tudnék elképzelni magam mellett. Majd egy biztosan jön valaki, aki megdobogtatja a szívem, de úgy igazán nem keresem.

27L

Nagyon sok idő (lásd: több év) kell ahhoz, hogy érzelmileg kötődni kezdjek valakihez, és csak ezután kezdek el vonzódni is hozzá, kapcsolatra vágyni meg pláne. A legtöbben viszont úgy ismerkednek, hogy a legelején le tudják szűrni, kivel terveznének komolyat, és azt is elvárják, hogy rögtön eldöntsem, akarok-e valamit tőlűk vagy sem.

Ez persze teljesen okés, de beláttam, hogy senki nem fog rám ezer évet várogatni, míg eldöntöm, mi legyen, arra meg kb. 0 az esély, hogy x év után véletlenül beleszeressek valakibe, és az PONT viszonozza.

Nem mondom, hogy teljesen feladtam, időről időre megpróbálok ismerkedni, de mivel mindenki túl gyorsan halad(na) hozzám képest, semesdig se szoktunk eljutni és továbbállnak, úgyhogy már lassan elengedem a témát.

En is belefaradtam. Mindenki a kulsosegekkel, social media kirakat elettel, jelentektelen hulyesegekkel van elfoglalva, nincs egy normalis ertekrendu ferfi. Allitolag no sem.

Csatlakozom ahhoz aki azt irta hogy gaz a tarskereso es hogy majd eloben ranez es akkor tudni fogja, hogy ki az...Na igen. Ugyanigy latom.

Nem találok a neten társat mert pár randi után is csak szexre mennek es nem alakul ki idegenekkel kapcsolatom.

Az eletben meg nem tudok sehova járni.

Az előző kapcsolatomban eléggé tönkrementem, ennek már 3 éve, azóta már sokat gyógyultam, de félek a férfiaktól. Most már nem tudok kompromisszumokat kötni és jó így nekem a gyerekeimmel.

Elképzelni sem tudom, hogy ismerkedek, nem tudnék mit mondani, áh, még belegondolni is fárasztó.