Vannak itt olyanok, akik valamilyen okból már feladták a társkeresést? Mi az ok?

Igen. Elég régóta nincs párkapcsolatom, szerintem több, mint 10 éve és az azelőttiek sem tartottak néhány hónapnál tovább. Azóta ha közeledtem is valaki felé, valahogy mindig úgy jöttek össze a dolgok, hogy balul süljenek el és ezek miatt boldogtalannak és baromi önbizalom-hiányosnak éreztem magam. Pár éve jutottam el arra a pontra, hogy nem fogok keresgélni, nem fogok közeledni és azóta nem vagyok elkeseredve, úgy érzem, sikerült elfogadnom a tényt, hogy egyedül maradok, de igyekszem nem magányosan élni és nem boldogtalanul.

Jelenleg jól elvagyok így, úgy érzem jó életem van és nem érzem magam magányosnak, de azért félelem van bennem a jövőt illetően, ha az ember egyszer lebetegszik, vagy nehezebb idők jönnek, egyedül nehezebb ezeket átvészelni. De jelenleg mondhatni boldog életem van társ nélkül is és elégedett vagyok a jelenlegi helyzetemmel.

32/F

Sosem volt sikerem a nőknél. Mindenki viccnek gondolta hogy én és ő egy pár legyünk. Lenéztek kb a nők. Sokszor volt olyan hogy addig játszottak velem hogy beléjük szerettem és néha évek kellettek ahhoz hogy túllépjek ezeken. A legutóbbi tavaly előtt nyáron történt. Nagyon jól elvoltunk, én beleszerettem de igaz szerelemmel én pedig egotuning voltam számára és földbe döngölt amikor elmondtam az érzéseim. Ekkor sajnos megtörtem. Szó szerint. Pszichológushoz kellett járnom. Férfi létemre borzasztóan sokat sírtam. Néha zokogtam is és mindig arra gondoltam hogy megölöm magam. Azóta teljesen és véglegesen elszakadt bennem valami. Sehogy sem tudok a nőkre nézni illetve nem is érdemlem meg hogy rájuk nézhessek. Én ahhoz senki vagyok. Ma már azért szoktam sokszor sírni mert fáj a magány és nagyon egyedül érzem magam de nekem soha nem lehet senkim ezt el kell fogadnom. Soha senki sem fog belém szeretni. Ahhoz én nem vagyok ember férfi főleg nem. A sok kudarc után ez maradt nekem és ezt ezek az élmények el is hitették velem. El kell ezt fogadnom. Kompenzálok folyamatosan. Kb mint egy nő. Ruhákat vásárolok, cipőket, mindenféle szépet. Szeretek ápolt lenni és igényes ruhákat hordani. Ez egy kis örömet okoz. Nem boldogságot, csak örömet. Az életben annyi örömet jutott hogy várom a futárt hogy mikor hozzá a csomagjaimat. Nem pedig a páromat hogy mikor jön haza a munkából...

F/32

Néha feljövök az oldalra és mindig megerősítést nyer, hogy milyen felszínesek az emberek..

Itt derül ki igazán, hogy mi van az emberek fejében és újból el is megy a kedvem az egész társkereséstől... Amúgy sem vagyok társ függő, de azért a minimális igényem néha megjelenik.

Viszont nagyon hamar mindig ugyanoda jutok.

Nincs értelme időt és energiát fektetni az egészbe...

Senki sem tökéletes de a kapcsolatok manapság meg pláne ezer sebből vérzenek..

Érdek kapcsolatok, hűtlenség, felszínesség...

Nem a másik emberre kíváncsiak...

Nem a másik ember történetére kíváncsi ami alapján igazán meg tudná ismerni a másikat, hanem a rózsaszín szavak alapján dönt...

Ha nem tudsz valakit néhány nap alatt lenyűgözni már pattint is, és jöhet a következő...

Lehetne sorolni, de fölösleges. Aki feladta mind jól ismeri ezt az érzést, csak a története más...

Jelen.

Nem régen vesztettem el legelső és legjobb fiú barátom számomra ez pont elég volt abban hogy feladjam a társkeresést.Bizalmam elvesztettem. Igaz egy idő után biztos találnék valakit,de olyat amilyen ő volt nem hiszem,csak a barátom volt de nagyon sok mindent megtudtunk beszélni,aztán az élet elsodorta útjainkat.És tudom hogy akárhány új embert ismernék ilyet mint a legelső nagyon ritka esetben találnék.De az biztos hogy most egy jó darabig nincs szükségem kapcsolatra,nem kellenek még nagyobb sérelmek.Talán valamikor a jövőben ahogy a sors alakítja lesz valaki,Ha nem akkor pedig ez van,elfogadom.Ez még mindig jobb mint egy rossz személyiségű emberrel.