Aki nagy büszkén azt állítja, nem kell neki kapcsolat, őt nem zavarja, hogy üresen kong a lakás amikor hazamegy?

Rengeteg embertől (amúgy talán többször nőktől) hallom, hogy nekik nem kell kapcsolat, egyáltalán nincsenek rászorulva, majd ha rájuk talál a csoda szerelem, de addig nem tesznek érte semmit. Milyen jól megvannak ők egyedül. Nem töltenek le egy társkeresőt, nem mennek el úgy programokra, h hm, talán ott találnak olyan ellenkező neműt akikkel szívesen kapcsolatba kerülnének.

Engem viszont baromira zavar a társ hiánya. Akivel lehet tervezni a jövőt, ha hazamegyek nem kong üresen a lakás, van kivel beszélgetni, van kivel közösen programokat csinálni (legyen az egy szimpla főzés, kirándulás, nyaralás, bármi).

Ezek körül az emberek körül zsonganak a barátaik, családjuk, nem érzik magukat egyedül kb soha?

U.i.: Vannak barátaim, de akikkel szorosabban jóban vagyok, kapcsolatban vannak, megházasodtak, gyerekük van. Heti 1x találkozás is már nagy öröm. Nem unatkozom, mert van munkám, több is mint kellene, de pl hazamenni így nem nagy élvezet, inkább a munkába temetkezem (amellett, hogy próbálkozom persze).