Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
25/N-ként sosem dolgoztam még. Így nehezebb lesz párt találnom?
Röviden:
14 éves korom óta nagyon komoly szorongásos beteg vagyok. Az okait most nem fejteném ki, a lényeg, hogy számos pszichológust és pszichiátert is megjártam. Most gyógyszereket szedek, antidepresszánst, nyugtatókat. Próbálok tenni a betegség ellen.
kívülről semmi nem látszik. Egy ápolt, csinos lány vagyok, sminkelek, magassarkút hordok, dekoltált ruhákat, stb.
Viszont a helyzet nagyon durva. Egyedül boltba sem merek menni, kb. sehova. Otthon élek a szüleimmel, és most csinálom a mesterképzést. Viszont ez is annyira megvisel, hogy kétnaponta hányok, és lefogytam a stressztől 6 kilót.
Próbálom megoldani, de nem könnyű, főleg, hogy sokszor az orvosok sem tudnak nagyon mit tanácsolni.
A kérdés, amiért ezt kiírtam: mint írtam, semmi munkatapasztalatom. Gáz vagy sem, sajnos így van. Gimi után 2 évig otthon maradtam, annyira durva volt a helyzet, aztán megcsináltam egy BA képzést. A barátaim, stb. senki nem tud róla, hogy ennyire durva a helyzet, általában hazudok nekik.
Viszont anno az exemnek elmondtam, hogy mennyire gáz a helyzet, meg hogy nem dolgoztam, és teljesen visszaélt a helyzettel. Azóta félek.
Rengeteg pasi kérdezi, hogy mit csinálok (társkeresőkön) és amikor annyit mondok, hogy csak tanulok, akkor ez nekik nem szimpatikus.
Én szeretnék dolgozni, csak az majd akkor lesz, ha túl leszek ezen a nagyon durva korszakon. Vagy jobb lenne hazudnom?
Mármint, hogy hazudjam be, hogy dolgozok? Tényleg gáz lenne?
(Az állapotomra nem kérek megjegyzést,tudom, hogy rossz, és mint írtam, kezelés alatt vagyok, immár ez a 5. orvosom).
Alapvetően nem a munkatapasztalat hiánya miatt lesz ez nehéz, hanem a szorongás miatt. Most próbálok visszaemlékezni, hogy mikor kezdtem el én dolgozni, de már elmúltam 24 éves. Manapság mire már eljutsz oda, hogy megvan a kívánt végzettséged simán megvagy 23-24-25 éves is vagy még több.
Nálad nem ez lesz a fő probléma, de gondolom ezt nem kell mondani.
Ha boltba sem tudsz egyedül elmenni, akkor hogyan fogsz odamenni a randira? 100 évvel ezelőtt lehet, hogy kopogtatott a férfi a randira, hozott vitt téged, de a mai világban ez teljesen irreális elvárás. Ha pl a belvárosban vacsoráztok egy étteremben, te Pest egyik felén laksz, a pasi meg Budán, akkor üljön a dugóban 1 órát, azért mert te egyedül nem mersz taxizni/bkvzni?
Tagadhatod, hogy ez egy 'szakasz', de ami már 7 éve áll fenn, az bőven túllép egy szakaszon. Semmilyen normális férfi nem fog összejönni egy olyan nővel, akit el kell tartani, mert fél a munkától és még a sarki boltba se lehet leküldeni, mert attól is fél.
Vagy hogy képzelted, összeköltöztök, eltart, bevásárol esetleg meg is főz helyetted majd randizni meg nyaralni sem mentek sehova mert te mindentől félsz? Nekem ez teljesen irreális. Először tedd rendbe magad, kezeltesd rendesen a szoc fóbiádat, keress egy munkát és utána ráérsz pasizni.
Csakis olyan férfit fogsz tudni összeszedni, akinek minimum olyan mentális problémái lesznek,mint neked, 2 problémás emberből meg nem hinném, hogy össze tudnátok hozni egy normális kapcsolatot...
Köszönöm mindenkinek a válaszát, mindegyik hasznos volt.
Nos, nem várnám el, hogy eltartson. Hosszútávon én ki akarok ebből jönni, sajnos ez egy nagyon hosszú szakasz, nem valami pillanatnyi betegség, és tényleg küzdök ellene, tehát nem hagyom el magamat és nem adom fel, akármennyire fárasztó ez a harc.
Vannak jobb napjaim, vannak rosszabbak, a BA képzésre betudtam járni, szóval van, hogy enyhül pár évre(de akkor is jelen van, csak máshogy), aztán hirtelen kitör.
Igazából az exem nagyon kihasználta a helyzetet, lehet ezért félek ennyire őszintének lenni. Vele 5 évet voltam együtt, és amint megnyíltam neki, szépen lassan elkezdte veszekedésekkor a fejemhez vágni, meg hogy nélküle nem bírnék létezni, nem fogok olyat találni, mint ő, stb.
De igazatok van, tiszta lappal kell játszani, mert én is azt várom el a másiktól.
Őszintén?
Egyértelmű, hogy nem vagy egy főnyeremény. És ha 2 nő közül kell választani akik külsőre minden stimmelnek, akkor Nem téged fognak sajnálom.
Hát nem tudom, én nem úgy ismerem magunkat, hogy érdekelne mit dolgozik a nő, de neked van tapasztalatod ebben. Aki kihasználja ezt a helyzetet negatív módon, az nem ideális párkapcsolatra. Érted? Nem a helyzeteddel van a baj, hanem azzal, ahogy lereagálja a másik.
A szorongásos betegséged miatt kéne aggódnod, az a valódi probléma, nem? Nincs munkád, oké. De szorongsz mint az állat. Hát csak ez a fő probléma. Ez az, ami miatt nem mernél eljárni valahova a barátoddal, mondhatni életképtelen vagy ebben. De küzdesz, ügyeskedsz, bár én ilyenekben sem bíznék, mert már volt dolgom hasonlóval. Csak azért, mert egészséges kapcsolatot akarok, nyilván. Addig meg sok sikert így párt keresni, bár szerintem előbb érdemes lenne összeszedned magad.
Én nagyon erős szeretetszolgálatként is működtem, nem érdekelt ha pszichiátriai beteg a másik, ott voltam, de mindig képtelenek voltak MINIMÁLIS normális viselkedésre, ha komoly dolgokról volt szó. Bevágott a betegségük. Szóval ezeket elkerülöm, kivéve, ha annyira jól kezeli, és látható a fejlődése.
Ismerkedj normálisokkal, akik tudják hogy,
Csak a személyiség számít.
19#
Akkor ha rád hallgat, a kérdező bukta is az ismerkedést
Ha csak a személyiség számít (már ha van olyan férfitársam aki csak azt nézi?) akkor egy ilyen személyiség lesz elkerülve legelőbb
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!