Kínos vagy vicces társkeresési / ismerkedési bakik, amiket megbántatok?

Hoppá. De rég válaszoltam erre a kérdésre.

Azóta történt velem egy s más.

Azóta összejött egy randim Tinderről (másfél év társkeresőzés után...), valamikor tavaly ősszel. Hetekig csak chateltünk, a lány folyton az időhiányra hivatkozott. Már itt felfigyelhettem volna, de szimpatikusnak tűnt, szerettem volna megismerni. Hasonló volt az érdeklődésünk, szerette a műszaki dolgokat, ez imponált nekem. Végül sikerült összehozni egy találkozót egy parkban a munkahelyemhez közel, ugyanis ő egy közeli egyetemen tanult. Kicsit vérszegényre sikerült az első tali, ugyanis mindenféle pláza, kávézó etc. messze van innen, a közeli ebédlő pedig délután kettőkor bezárt, úgyhogy jobb híján a parkban dideregve beszélgettünk. De egyébként nem volt rossz. Egy-két hétre rá megint találkoztunk, na, az viszont valami katasztrófa volt. Nagy vonakodva elment velem egy Starbucksba. Az úton folyamatosan egyszavas válaszok, illetve tőmondatok formájában kommunikált, nagyon sok volt kínos csend. A Starbucksban fél óráig vártunk egy nyamvadt kakaóra, majd ott folytatódott a kínos csend. Próbáltam témákat bedobni, beszéltetni, de mesterien sikerült mindegyik alkalommal lelohasztania a beszélgetést. Egyre gázabb volt az egész helyzet, fél óráig (sem) bírtam. Havas teendőimre hivatkozva elköszöntem, ezután már nem is írtunk egymásnak, nem beszéltünk. Nem is bánom annyira egyébként. Ezután le is töröltem a Tindert egyébként. Idén februárban, illetve július végén megint regisztráltam, de mivel két hét alatt egy matchem sem volt, ismét töröltem az alkalmazást.

Februárban beszélgettem egy lánnyal, nagyon-nagyon sokat. Bár egy városban éltünk, többször közbeszólt az élet (covid, munka, tanulás stb.), ezért kb. 3 héttel később találkoztunk, mint azt terveztük volna.

Figyelmeztetett, hogy egy pár kilót felszedett, úgyhogy nem pont úgy néz ki, mint a profilképen. Ezt elfogadtam.

Összefutottunk egy közeli plázában, kicsit késett. Megbeszéltük, hogy melyik bejáratnál találkozzunk.

Miközben vártam rá, unottan telefonoztam, észrevettem egy nagyon elhízott lányt, aki (feltehetőleg) az édesanyjával kóválygott a bejárat környékén. Úgy nézett ki, mintha keresnének valamit (vagy valakit). Én hirtelen nagyon megijedtem, mert arcra egyébként hasonlított arra a lányra, akivel neten beszélgettem, és aki ráadásul szólt, hogy kicsit hízott.

Úgyhogy félrevonultam, felhívtam a számot, amit megadott a lány. Figyeltem, hogy a túlsúlyos lány előkap-e egy telefont... egy aranyos hangot hallottam a telefonban, és... nem a bejáratnál kóválygó hölgy vette fel! 😁😂 Fú, az államvizsgán sem könnyebbültem meg annyira, mint ott és akkor. A tali egyébként jól sikerült, 6 óra úgy telt el, mintha 6 perc lett volna, mindezt még az utolsó járványhullám idején, tehát minden le volt zárva, és csak sétálgattunk. Sajnos nem lett belőle több, de jó volt.

Kora tavasszal találkoztam egy lánnyal, ő írt rám egy ismerkedős posztom miatt. Kávéztunk, sétáltunk, beszélgettünk. Aztán úgy voltam vele, hogy nála megérné próbálkozni, mert normálisnak tűnt. Egyszer közölte velem, hogy "holnap randizni megyek", mondom wtf??? Pár napig nem beszéltünk ezután, aztán személyesen, nagyon korrekten elmondta nekem, hogy mást szeret, de szívesen barátkozna. Én ezt elfogadtam, továbbléptem, azóta is jó barátok vagyunk. Ettől függetlenül kicsit kínos volt, amikor derült égből villámcsapásként megírta nekem, hogy amúgy mással randizik 😂 de az ilyen előfordul.

Májusban teljesen random bejelölt egy vidéki lány (egy későbbi sztori miatt nevezzük el őt Annának), mint utóbb kiderült, ő is egy ismerkedős posztomat látta. Sokat beszélgettünk, de egy idő után úgy éreztem, hogy ez nem vezet sehová. Többször felajánlottam neki, hogy szívesen elmegyek hozzá, esetleg szívesen összefutok vele itt Pesten is (kb. 1-1,5 órányira él Bp.-től), ahogy neki jobb. Állandóan hárított, majd kibukott belőle, hogy a rossz párkapcsolata miatt letargiás, ezért nem találkozna. Na... egy szóval nem említette addig, hogy barátja van, nekem meg megtetszett a lány. Ha ezt tudtam volna, nem próbáltam volna randira hívni. Hupsz.

Ezután nem beszéltünk kb. 1-1,5 hónapig.

Amint Annáról kiderült, hogy barátja van, szinte rögtön (egy héten belül) elkezdtem beszélgetni egy másik vidéki lánnyal (őt hívjuk Mártának).

Márta sokkal messzebb lakik tőle, mint Anna, ráadásul az akkori képei alapján annyira nem jött be, de nyitott voltam egy jó beszélgetésre. Aztán Márta már az első héten nagyon meglepett (pozitív értelemben), bejött a humora, egyeztek az érdeklődési köreink, értelmesnek tűnt. Kisvártatva discordon is beszéltünk, mégpedig nagyon sokat. Viszonyításképpen: a februári lánnyal 6 órát beszéltünk élóőszóban az első talin, Mártával csak az első kb. másfél hét lefolyása alatt kb. 20-25 órát online.

Pár nap után úgy voltam vele, hogy hiába él az ország másik végén, muszáj vele személyesen találkoznom egyszer. Egyéb okok miatt erre kicsit várni kellett, de nagyon jól sikerült. Találkoztunk egyszer... kétszer... többször... aztán egyszercsak kiraktunk egy közös fotót.

Ezt Anna látta, és szinte rögtön írt másfél hónap után, hogy hogy vagyok, ki ez a lány, már szakított a barátjával stb... 😂😂😂 megmondom őszintén, én ott és akkor hangosan felröhögtem. Amint lett egy másik kiszemeltem, rögtön érdekes lettem. 🤣🤣🤣

Végül Mártával nem jött össze a dolog, még a nyáron elbúcsúztunk egymástól. De ezen akkor nagyot nevettem. 😂😂😂

Miután augusztusban a legutolsó kiszemeltemmel elváltak útjaink, azóta nem erőltetem a csajozást, de úgy en bloc az ismerkedést. Magamhoz képest így is rengeteget találkozgattam mostanában lányokkal. 16-21 éves korom között még egy nyomorult randi sem jött össze.

Nem akarom magamat jobb emberként sem ábrázolni, mint amilyen vagyok: sokat hibáztam, nem találtam meg az egyensúlyt a simpelés és a nyomulás között. Hát ez van, tanultam belőle.

Ui.: ha valamelyik lány innen felismerné magát, tőle elnézést kérek. A leírtakkal nem más megszégyenítése volt a célom, csak az elmúlt évben átélt vicces/kínos helyzeteimet szerettem volna elmesélni.

#44

#53

Köszi a biztatást! Most egyelőre kicsit pihenek, aztán jön a tél, megint többen akarnak majd (neten) ismerkedni, megpróbálom megint odatenni magam. Addig is szocializálódom, eljárok barátokkal ide-oda, és nem görcsölök rá erre az egészre.

Azt én is utálom, ha a nő sem tudja, hogy mit akar. Velem volt olyan, hogy konkrétan azt hittem, mindjárt összejövünk a lánnyal, erre nyomulásra hivatkozva lekoptatott. Hát... mondom oké... de rég tudtad, hogy hogyan tekintek rád... erre kb. egy virtuális vállrándítás volt a válasz.

Nehéz az ismerkedés.

#52

#56

Mindenki az elérhetetlent akarja.

Nem véletlenül veri Átlag Jóska is az Instamodell Juliskára, és nem véletlenül álmodozik Átlag Marcsa is Macsó Csanádról (Chad).

Tinderes ismerkedés,csak hogy beszálljak a sorba,bár nálunk nem volt tali.

2020 nyarán megismerkedtünk,nagyjából minden klappolt,okos,humoros,tehetős pasi,de persze az ország másik végében lakott.

Pár hónapig beszélgettünk,de folyton hárított a találkozóra.

Aztán bevallotta,ő csak szexet akar.

Rá pár napra kiderült,hogy amúgy komoly barátnője van hónapok óta,csak erről elfelejtett beszámolni.:D

Ekkor le is töröltem a Tindert...csak a szélhámos,nagyképű férfiak gyűjtik rajta a skalpokat.

Angliában voltam au-pair, huh, de régen volt. Elég meglepő, de nagyon sok ott az albán pasi, és hihetetlenül jól is néznek ki.

Én is megismerkedtem egy buliban egy albán sráccal. Au-pairként nem voltam anyagilag valami jól eleresztve, ezért ha be is ültünk valahova a barátnőimmel, max. egy sörre vagy kávéra. Az első randi úgy indult, hogy délután kettőkör már rövidet kért, én meg kértem egy kávét. Mondjuk ez is fura nekem egy randin.

Miután megitta, megint rövidet kért, de közölte velem hogy itt az a szokás, hogy mindenki fizet egy kört. Na, gondoltam magamban, akkor az első körben whiskyt kellett volna kérnem, amikor ő fizetett. Mondtam neki, hogy nálunk meg úgy szokás, hogyha randizol, akkor a férfi fizet. Erre közölte velem, hogy "when you are in Rome, do as the Romans do". Na, köszi. Azért már ez sem imponált valami nagyon, akkor kellett volna elköszönni tőle.

A következő alkalommal mondtam neki, hogy van egy csomó nevezetesség, amit szeretnék megnézni, menjünk el közösen mondjuk a British Museumba. Amúgy oda ingyenes volt a belépő. Erre közölte, hogy ki a fenét érdekel a múzeum, és megint egy kocsmában üldögéltünk. Egyébként szentül meg volt róla győződve, hogy mi vagyunk az ideális pár, mert ő egy kőműves, én meg egy au-pair. Igaz, hogy nekem diplomám volt, de valahogy ez nem jutott el az agyáig.

Végül pár randi után szakítottam vele, soha nem értette meg, hogy miért.

Amúgy minden hétvégén ugyanabba a buliba jártunk, és az összes barátnőm mindig ájuldozott, amikor meglátta, hogy mennyire jó pasi, hogy én milyen hülye vagyok, hogy szakítottam vele. Ő minden alkalommal odajött hozzám, és mondta, hogy bármikor újra kezdi velem, csak szóljak. A mai napig nem értem, hogy mivel fogtam meg annyira. Aztán egyszer annyira magam alatt voltam nagy magányomban, hogy felhívtam, és találkoztunk. Akkor közölte velem, hogy nagyon sokat gondolkodott a kapcsolatunkon, és nem baj, hogy még szűz vagyok, ő türelmesen vár. Akkor hirtelen köpni-nyelni nem tudtam a meglepetéstől. Szóval ő így értelmezte a szakításunkat, semmit nem tanult belőle. Amúgy egyetlen randi alatt előjöttek az emlékek, hogy miért is nem akartam én vele járni. Soha többet nem találkoztunk.

Amúgy talán jobb is, egy barátnőmnek volt viszonya egy albán sráccal, és egyszerűen nem bírta levakarni, teljesen a tulajdonának tekintette a srác, nem vette tudomásul a szakítást. Én még szerintem olcsón megúsztam.