Lehet abból hátrányom hosszabb távon, ha a húszas éveimben sem jön össze egy barátnő sem? Akkor utána ez végleg így marad?

Nagyon sok esetben az ilyen arcoknak, mint te is, nem csak a nőkkel van problémájuk, hanem úgy általában a helyes, normális, sikeres kommunikációval, ezért nincsenek sokszor gyerekkori barátaik sem, de felnőtt korban szerzettek pedig egyáltalán nem. Nehezen értenek szót az emberekkel, kommunikációkor nem tudják olyan jól a jeleket olvasni, nem tudnak hatni az emberekre.

Szóval neked ezzel az egésszel kellene valamit kezdeni úgy általában. Nem a nőkkel van probléma az életedben kizárólag, hanem úgy általában az emberekkel való szót értéssel is.

#15

Jó meglátás. Magasan funkcionáló autista vagyok, nem vagyok nyálzó hülye, de rajta vagyok a spektrumon.

Harmadik éve járok pszichológushoz. Úgy érzem, hogy sokat fejlődtem, tanultam, sikerült a gyerekkori traumákon túllépni, feldolgozni. Elkezdtem arra figyelni, hogy a társas életben ne vétsek olyan hibákat, mint régen én, vagy anyámék.

Fogytam majdnem 25 kilót is emellé.

De még ez sem volt elég! Úgy látszik egyrészt ronda vagyok, másrészt a magamfajta egyszerűen csak nem kell senkinek. Lehet, hogy a kérdező is ilyen. Mármint nem autista, hanem lehet tipikusan az a férfi, aki fejenállva megpördülhet, akkor se lesz "önerőből" barátnője, max, ha pénzes.

20F