Van itt is olyan idősebb, 30-35 feletti férfi és nő, aki nem szeretne gyereket? Ha igen, miért nem? Nem érzitek, hogy ezáltal mások megvetnek, lenéznek titeket? Vagy legalábbis furán néznek rátok.

Én nem nézek le senkit ilyenért, pláne nem vetem meg. Legtöbbször nem érdekel, ha nagyon fiatal, akkor magamban azt gondolom, hogy "majd meggondolja magát", ha pedig idősebb és már nem lehet gyereke, akkor pedig sajnálom, hogy "szegény ebből kimaradt"(ezt is magamban).

De tényleg, ezeket is csak akkor, ha direkt kérdezik mit gondolok róla, esetleg nagyon közeli rokon, amúgy teljesen lényegtelen infó, mert nem érdekel ki szül, vagy ki nem.

Jelen! A szűkebb baráti körömben még van 5 ilyen nő rajtam kívül, a tágabb ismerettségi körömben sokkal több.

Nem foglalkozom azzal, hogy mit gondolnak rólam mások, nem befolyásolja az életminőségem ha valakinek nem tetszik az életutam.

Volt akitől kaptam megjegyzéseket, de szerintem ez egy tök jó szűrő, aki ezért cseszeget, az onnantól kezdve nem az életem része. A legtöbb ember amúgy tök normális, maximum megkérdezik, miért alakult így, beszélgetünk róla, de nem szólogatnak be. Nem értik, de elfogadják - ennyi pont elég, én is így vagyok a gyerekvállalókkal. Sosem fogom megérteni, hogy emberek miért vágynak családra, de nem kell megértenem, elég elfogadnom :)

40 éves nő vagyok, a párom egykorú velem. Sosem akartam gyereket és nem azért, mert nem szeretem a gyerekeket. Van bennem egy elképzelés, hogy mi az, amit egy gyermek megérdemel szeretet/törődés/felelősség terén és úgy érzem, hogy én ezt nem tudnám megadni neki. "Majd kiderül" felfogás alapján pedig nem fogok gyereket vállalni, mert nem kockáztatom meg, hogy tönkretegyem valaki életét.

A legundorítóbb beszólás, amivel mindig találkozom, hogy "Önző vagy!" De arra a kérdésemre még senki nem tudott válaszolni, hogy mégis kivel szemben vagyok önző? Egy meg nem született emberrel szemben?

Utálom, amikor meg akarnak győzni olyanok, akik egyébként folyamatosan arról panaszkodnak, hogy mennyire nincs idejük magukra a gyerek(ek) miatt.

Egyébiránt pedig igenis felelős gondolkodásnak tartom, ha valaki nem vállal gyereket. Az emberek azt hiszik, a végtelenségig kiszipolyozható a Föld. 100 évvel ezelőtt 1 milliárd ember élt a Földön, ma 8 milliárd. El lehet képzelni, mi lesz 10-20 év múlva. Ha megéljük.

Szerintem csak valami csökött agyú falusi Marika-nénik szoktak lenézni másokat emiatt, normális embert amellett, hogy nem érdekel, elfogadja, hogy mások másképp szeretik élni az életüket és nem ítélkeznek emiatt.

Nekem van gyerekem, én vágytam is rá, de nem gondolom rosszabbnak azt, aki nem így van/volt vele, sőt, becsülöm, ha valaki felismeri, hogy neki ez nem lenne jó, ő szülőként nem tudna boldog lenni, és inkább nem szaporítja tovább az érzelmi sérült, elhanyagolt gyerekek számát. Ahogy azt teljes mellszélességgel tudom vállalni, hogy akartam gyereket, szerintem azt is fel kell tudni vállalni, ha nem akarsz. Akármilyen okból kifolyólag. Aki meg beszól ezért, hát hadd tegye, gondolom ez az egyetlen öröme az életben szerencsétlennek.