Elképzelhető, hogy ezek az incelek rendeznének valamiféle forradalmat a jövőben?

51: Tegyük fel, hogy 5 évig nem férsz hozzá Chadhez, mert nem akar veled szexelni (börtönbe kerül 10 évre, ha megteszi, vagy már ott van).

Szerintem előbb -utóbb lejjebb kerülne nálad az a standard, anélkül, hogy erőszakot kéne alkalmazni, mivel nem akarsz szex nélkül élni.

Ismerjük a gyász fázisait ugye?

Hasonló folyamat játszódik le azokban a férfiakban is, akiket nem tartanak vonzónak a nők, akiknek a másik nemmel való életük kudarcok sorozata.

Amiket itt az incelektől olvashatunk, az lényegében még a Düh fázisa. Először ugye van a Tagadás. Amikor még a fiatal férfiak csajozással kapcsolatos cikkeket olvasnak, próbálnak "önfejleszteni", igyekeznek jobbak lenni. Csak ugye a csajozás nem egy olyan dolog, ami még tanulható huszonéves korban.

És emiatt jön a Düh. A frusztrációból, a beteljesületlen vágyakból, a tehetetlenségből és az igazságérzet sérüléséből eredő düh. Ebben a szakaszban a világot fel tudnák gyújtani, ha tehetnék. Mivel azonban nincs hatalmuk nekik sem az emberiség felett, kénytelenek anonim fórumon kiélni a dühüket.

A probléma azokkal az incelekkek van, akik nem tudnak túllépni a Düh fázisán, és ennek kifejezését erősen túlzásba viszik. (a klasszikus extrém példa Elliot Rodger). Viszont az incelek legtöbbje nem ilyen. Ők csak simán dühösek, vagy már túlléptek ezen a fázison.

Azért írom ezeket a dolgokat, hogy értsétek a folyamatot. Sajnos ugye kifejezetten incelekre szabott terápiás ülések, önsegítő csoportok nincsenek. Pedig szerintem szükség lenne rájuk!

"Sajnos ugye kifejezetten incelekre szabott terápiás ülések, önsegítő csoportok nincsenek. Pedig szerintem szükség lenne rájuk."

Ezt abszolút támogatom, szerintem is segítséget kéne nyújtani ezeknek az embereknek. De jó lenne, ha odáig nem borulna el az agyunk, hogy bárkinek az emberi jogait korlátozzuk az incelek problémájára hivatkozva.

Na jó, csak ahhoz, hogy az incelek számára valóban hatékony segítségek megszülethessenek, először a társadalomnak kéne kicsit változnia. Mert jelenleg sajnos akárki akármit mond, az ismerkedési problémákkal küzdőkről kötelező azt mondani, hogy lúzerek, lusták, nyomorékok, akiken legfeljebb röhögni kell, mert kizárólag a saját hibájuk a sorsuk. Ha egy srácról kiderül, hogy 20 évesen még szűz, rögtön megkapja a "uuu de gáz, micsoda vesztes vagy!" véleményt.

Kérdem én, hogyan várható el az incelektől a változás, ha még kimondaniuk sem lehet nyíltan a problémáikat anélkül, hogy társadalmi bélyeget kapnának?

Panaszkodtok, hogy itt tombolnak - de mégis hol kéne tombolniuk? Azért itt tombolnak, mert semmilyen más lehetőség nincs számukra.

Vagy ti talán hallottatok már Anonim Incel Önsegítő Klubokról, ahogy például az alkoholistákat gyógyítják? Terápiás ülésekről csoportosan, ami a traumát szenvedetteknek is van? Incelekre szabott bármilyen segítési forma?

Mert tudjátok, én nagyon is támogatnám, hogy a rahedli adó egy morzsáját ilyesmire fordítsuk.

Etetjük a kisebbséget (akik lassan felfalnak bennünket), befogadunk mindenféle arabot, algírt, kínait, feketét stb és még toleránsak is vagyunk velük - a sajátjainknak meg minimális megértést sem nyújtunk?! Pont a fehér magyar férfiak közé tartozó incelek érdekében nem tudunk annyit tenni, hogy legalább nem adunk nekik kollektív társadalmi gúnyt és megvetést?

Vagy csak számomra ilyen furcsa ez az egész?

55-ös vannak pszichológusok/pszichiáterek, akik nem minősítenék őket, plusz köti őket az orvosi titoktartás.TB-re is igénybe vehető a szolgáltatás. Milyen segítség kellene még? Kényszer gyógykezelés? Aktív euthanázia?

A neten hozhatnának létre "Incelek egymás közt" fórumokat (vagy van is ilyen,nem tudom), szerinted mit segítene rajtuk? Jobban tudnák egymást hergelni? Aki a legötletesebb "Kit hibáztassunk a SAJÁT életünkért" ideológiát gyártja le, az kapjon érdemérmet?

Aki nem akar megváltozni, az nem fog megváltozni.

55-ös, az incel (blackpill, akármi) az pont olyan paranoiában, nárcisztikus személyiségzavarban, tudja isten, miben szenvedő embereket takar, akiknek semmi betegségbelátásuk nincsen. Ez más lelki betegségeknél is így van: amíg azon túráztatja magát az ember reggeltől estig, hogy mindenki más a hibás a nyomoráért, addig semmi esély segíteni rajta.

Azoknak a szűz, ismerkedni nem tudó stb. srácoknak, akiket nem kebelezett be ez az agresszív incel ideológia, viszont tényleg sokkal aktívabban kellene segítenie a társadalomnak. Nekem 24 éves koromig nem volt nőm fiatalon (semmilyen formában), és rohadtul nem volt hova fordulni, nem volt senki, aki segítsen.

De ha valaki már teljesen belecsavarodott a gyűlöletbe, és a nap 24 órájában azon őrjöng, hogy a társadalom zárja be vagy ölje meg a nála jobb pasikat, meg utaljanak ki neki rabszolganőket meg más effélék, az teljesen más tészta, mint én voltam. De ezek valószínűleg a definíció szerint "involuntary celibate" férfiaknak csak egy kis részét teszik ki. A többieken lehetne és tényleg kellene is aktívabban segíteni.

A pszichológusok semmit nem érnek ebben a témában. Ezt tapasztalatból mondom. Sem az állami, séma fizetős.

Anonim csoportos ülések kellenének inkább. Ahol mindenki kibeszélheti magából a problémáit, a fájdalmait, tehermentesítené a lelkét. Mert amíg valaki beleragad abba a lelkiállapotba, addig nincs remény.

És hogy miért lenne jobb, mint egy pszichológus? Mert a sorstársak valóban MEGÉRTENÉK az egyént. A pszichológusok viszont egyáltalán nem értik meg őket. A sorstársakkal tudnának beszélgetni, kapcsolatokat kialakítani. A fájdalmat mindig könnyebb elviselni társakkal, mint magányosan.