Akik azt érezték, hogy senkinek nem fontosak, azok hogy lendültek ezen túl, hogy lett aztán boldog kapcsolatuk?(Már ha van ilyen)

20-as éveim vége felé járó férfi vagyok, és tulajdonképpen papíron jó adottságokkal rendelkezem. Viszont a családi közeg, meg úgy az eddig életem nem igazán hozott túl pozitív dolgokat, így szinte mindig azt éreztem ,hogy nem igazán vagyok fontos senkinek.

Most jelenleg vannak haverjaim, akikkel néha elmegyünk erre-arra, meg egyetemről néhány évfolyamtárs, akikkel néha összejárunk, de úgy senki sincs akinek úgy különösebben jelentenék valamit. Nyilván lehet azt mondani, hogy "akkor tegyek érte",de én sokáig csináltam ezt, de minél több energiát fektettem egy kapcsolatba, annál kevésbé kellek. Persze lehet nem jó embereket fogtam ki,de mostanra már belefáradtam. Azt érzem, hogy ha felszívódnék valószínűleg hetekig fel se tűnne senkinek, annyira nem jelentek semmit másoknak.