Hogyan fogadhatnám el, hogy középszer alatti vagyok és soha nem leszek sikeres? Hogy soha nem lehetek az az ember, aki lenni szeretnék? Hogy soha nem lesz olyan párom, amilyet szeretnék?

Tudom, ez így nagyon rossz képet fest rólam, de ezzel a tudattal együtt élni még nehezebb. Sajnos meg vagyok keseredve és ami ennél is rosszabb, hogy irigykedem mások sikereire. Minden álmom egy boldog és kiegyensúlyozott párkapcsolat, de évek óta nem sikerül kialakítanom. Próbálkozom jobbá tenni és fejleszteni magam, de bármennyi energiát fektetek bele, soha nem juthatok el a kívánt szintre. Soha nem leszek magasabb. Nem leszek intelligensebb, talpraesettebb. Nincsenek meg bennem a vezetői képességek sem. Utálom, hogy nettó 400 ezret keresek. Képezem magam, hogy előrébb jussak a cégnél, de nem 500 vagy 600 ezret szeretnék keresni, hanem sokkal többet. De ehhez kevés vagyok. Sosem leszek mondjuk egy középvezető. Nem vagyok különösebben tehetséges, hogy valami újat találjak ki és dobjak piacra. Így marad az alkalmazotti lét. Edzeni járok, de egy ronda és nyeszlett figura vagyok. Rossz a közérzetem, rossz az életem. Albérletben élek. Azt se látom, mikor jön össze egy saját lakás, miközben az ismerőseim között vannak sikeres emberek. Hozzájuk képest egy senkinek érzem magam. Így sose fogok egy intelligens és igényes nőt találni. Tudom, fogadjam el magam, előbb magam szeressem stb. Forduljak szakemberhez stb. Nem vagyok a pszichológusok ellen, de kétlem, hogy bármelyik segíteni tudna rajtam. Egyszerűen semmilyen téren nem válhatok azzá az elismert, jómódú, jó megjelenésű, intelligens és határozott emberré, aki a fejemben van. Azzal se tudok mit kezdeni, hogy fogadjam el magam, így jártam stb. Mit lehetne tenni ilyen nehéz helyzetben?