Az emberek többségének nincs türelme a lassabb ismerkedéshez?

Introvertált és extrovertált személyiségtípusok.

Nem kell ezen összeveszni.

En is introvertalt vagyok, de nem ismerkedem honapokig, plane nem online. Ha online ismernek meg valakit, minel elobb szemelyes talalkozora terelnem a dolgot, mondjuk ha hetfon kezdunk el chatelni, szombaton mar mehet a randi. Utana mar csak azon mulik, milyen hamar lesz belole kapcsolat, hogy mennyire passzolunk, de alapvetoen felesleges sokaig huzni, ha megvan a kolcsonos szimpatia, igazabol tok mindegy, hogy 3 honap randi utan valtok el, vagy kapcsolatnak hivjatok, a ket felben levo erzeseken semmit nem valtoztat a szituacio megnevezese.

Direkt nem talalkozni baromsag, boven akadnak felnott emberek eleteben maguktol is olyan helyzetek, amikor eltelik egy kis ido talalkozok nelkul. Nem kell ezt ennyire tulbonyolitani, nem attol lehetsz biztos benne, hogy ez egy jol mukodo kapcsolat lesz, hogy szandekosan nem talalkozol vele egy hetig es olyankor erzed, hogy hianyzik…

Én csakis lassan, megfontoltan!

F.

6.

Miért nem szopsz?

Nyalás legyen?

😐

hova kapkodjunk?

augusztusban találkoztam először egy lánnyal, nagyjából heti, időnként kétheti szinten találkoztunk, a napokban jöttünk össze, tény, itt már beindultak a dolgok elég gyorsan, és gyakrabban is találkozunk, de ezt három és fél hónap előzte meg, az volt a bevezetés, megismerkedés, mostmár ismerjük egymást annyira, hogy ténylegesen tudjuk, jó társai leszünk a másiknak

Az első ismerkedésnél még oké, de a 3-4.-nél miért húzzuk egymás idejét?

Vagy hogyha otthon ücsörgök, róla álmodozva jobb lesz? Hagyjuk már. Akkor találkozzunk, dumáljunk, ha úgy gondoljuk, szeretkezzünk, ismerjük meg egymást.

Az csak együtt töltött idő által megy.

Mások vagyunk. Én ha valakivel jól érzem magam, akkor azzal időt akarok tölteni. Ha szerelmes leszek valakibe, akkor sokat akarok vele lenni. Nekem az nem pálya, hogy hónapokig randizgatunk heti egyszer, a maradék időben meg azon rágódunk, hogy most akkor hiányzik-e a másik vagy nem. Nem értem mit lehet igazából ezen megfigyelgetni, én elég határozottan tudom hogy szeretek-e valakivel lenni, vagy nem.

Azt, hogy kapcsolatban vagyunk, azért tisztázzuk, hogy ki mennyire gondolja komolyan az elköteleződést. Csinos nő vagyok, sokan akarnak ismerkedni. Nyilván ha kapcsolatban vagyok, vagy legalább a szándékot érzem valakin hogy komolyan gondolja velem, akkor közben nem ismerkedem mással. De ha valaki hetekig szórakozik velem, meg azon mélázgat, hogy én kellek-e neki vagy lesz esetleg jobb fogás, akkor én sem veszem komolyan őt, és randizok másokkal is.

A korai összeköltözés következtében pont hogy hamar kiismered a másikat. Szerintem felnőtt embereknél annak nincs sok értelme, hogy hónapokig csak randizgatnak. Pont hogy így nem tudod meg ki is az a másik ember ott melletted, hisz heti pár óráig mindenki tudja a legszebb arcát mutatni. Ellenben ha együtt élsz valakivel, ott nincs színjáték, azt látod amilyen ő valójában.

Összességében nekem amit leírsz ismerkedési folyamatként az iszonyat kiábrándító, mintha csak ráfanyalodnál a másikra. Mintha nem is tetszene igazán a másik, meg nem is akarnál kapcsolatot, csak kéne valaki akivel néha lehet kötetlenül időt tölteni. Ami amúgy oké, volt barátság extrákkal kapcsolatom is, de akkor abból tudtuk is, hogy több nem lesz.

Szóval nem feltétlen kell ezt is a fogyasztói társadalomra meg a külső elvárásokra fogni. Szimplán nem vagyunk egyformák. Nekem egy ilyen lassú folyamat iszonyat megalázó, vérszegény, és komolyan vehetetlen lenne.

Ha nincsenek eleve érzelmek, sem megfelelő mértékű vonzalom, akkor lehet patikamérlegre tenni az ismerkedést, játszmázni, váratni, várakozni, gondolkozni, számolni, stb.

Azt mondjuk kétlem, hogy attól ismernéd meg jobban a másikat, hogy nem találkozol vele... szerintem gondold át ezt még egyszer.