Azon ismerőseitek közül, akiknek sosem volt párkapcsolatuk, mekkora részénél lett volna rá érdemi esély?

Érdekes kérdés ez, mert félretéve az ilyen incel, femcel, stb elméleteket azért tényleg egyre több ember küzd a tartós magánnyal és a kialakult párkapcsolatok sem annyira stabilak, mint régen. Az okokba most igazából nem érdemes annyira belemenni, nagyon sok szociológiai, pszichológiai kutatás készült a témában, hogy miként változtak az elvárások a nők munkaerő piaci megjelenését követően vagy a fogyasztói társadalom és a közösségi média miként hatnak az emberek ezzel kapcsolatos hozzáállására.

Viszont ettől függetlenül még mindig van egy olyan közvélekedés, hogy akinek nem jön össze párkapcsolat, azzal valami probléma van és az úgymond "húspiacon" kevesebbet ér vagy nem lehet vele kijönni. Azt mondják az ilyen emberek általában más társas interakciókban sem jók, a baráti körük sem annyira stabil és nem tudnak úgy viselkedni, hogy jó legyen a társaságukban lenni. Nyilván van olyan is, hogy a külseje nagyon rossz valakinek, de szerintem, ha nem fogyatékos az illető, akkor a döntő többség tudna olyant találni, aki nem utasítja el csak és kizárólag emiatt. A nem jó kommunikációs készségeken sokkal nehezebb változtatni, mint a külsőn.

Én amúgy a saját baráti körömben azt látom, hogy azoknak nem jött össze soha párkapcsolat, akik nem tudtak ügyesen fellépni, kezdeményezni a lányoknál vagy humorral kicsit feldobni a hangulatát, attól még lehetnek nagyon intelligensek és van egzisztenciájuk, de ha a szociális készségek nem erősek, nem veszik észre őket. Van olyan ismerősöm is, aki tudatosan nem akart párkapcsolatot főleg rossz családi minta miatt, de van olyan is, akinél senki sem tudja megmagyarázni miért nem jött össze neki. Lehet túl sokat válogatott, nem volt szerencséje, mert amúgy tök jófej és a külsejét illetően sincs semmi különösebb gond.