A nők hihetetlen magas elvárásai és elképesztő válogatóssága miatt szerintetek sincs semmi csodálkoznivaló azon, ha egy férfi már 30 év felett van és még mindig nem volt barátnője?

19-es.

Ezt én elhiszem, biztosan vannak ilyen emberek is. Tudod mi a nagy különbség a kettő között? Hogy férfiként azok nélkül amiket leírtam, még esélyed sincsen a nőknél.

Neked viszont van esélyed és választásod, hogy visszautasítsd őket.

Férfiként még esélyt se adnak, tehát meg se tudod mutatni milyen a személyiséged, belsőd, bármi egyéb a külsőségeken kívül.

#22:

De ne is kapjon olyan esélyt egyáltalán mint te és az összes rinyáló incel se!

Igazából a leírásod alapján nincsenek elrugaszkodott elvárásaid. Induljunk ki abból, hogy minden pontosan úgy van, ahogy leírod.

Mennyire tudsz jól kommunikálni? Mennyire erőltetettek a beszélgetések a randik alatt? Vannak-e kínos hallgatások? Mennyire stresszelsz randi előtt? Mennyire vagy aktívan ténylegesen jelen, mennyire vagy inkább a saját fejedben/gondolataidban közben? Hol ismerkedsz?

Sajnos, ha nem tudod magad jól prezentálni, lehetsz te a legjobb pasi a világon, nem igazán lesz sikered, főleg, ha nem a számodra megfelelő körökben mozogsz. Internetes ismerkedés ide vagy oda, a legtöbben továbbra is személyesen találják meg a párjukat hobbin, oktatáson, barátokon keresztül. Nyilván a netes ismerkedés egy plusz opció, amivel lehet élni, de érdemes aktívan szociális életet élni olyan közegben, ahol van lehetőséged új emberekkel találkozni, de mégis komfortosan érzed magad.

Bár konkrétum nem sok derült ki az aktuális helyzetedről, elmesélek néhány személyes tapasztalatot, hátha segít.

Nagyon hosszú és nagyon sz@r kapcsolatból léptem ki egy nárcisztikus, de amúgy igénytelen görénnyel. Relative hamar összelegóztam magam és a nulláról teljesen önálló egzisztenciát építettem fel. Ekkor voltam 34, de legalább gyerek nélkül.

Így kb a klasszik szingli nő kategóriába kerültem, külsőre az arcom fiatalabbnak tűnik, nagyjából átlagos, sportolok, hátrány, hogy túlsúlyból fogytam le, és a párnák a fenéken-combon már nem akarnak eltűnni 🤷‍♀️ szóval amolyan körte-formám van, nem extrém, de nem hibátlan. Fel tudok hozzá öltözni csinosan, szóval nem érzem tragédiának, de tudom, hogy sokaknál ez már nem jön be.

Nincsenek nagy igényeim, hosszú hajam van, nem járok fodrászhoz, ritkán sminkelek, nem járok kozmiba sem, a körmeimet magam csinálom, turkálókból ügyesen öltözködöm, abszolút eltartom magam és a kutyáimat, nem is szeretem a túlárazott cuccokat, a praktikum az első, a küllem a második szempont, a státuszt magasról leszarom.

Kb. fél évig voltam Badoon, csak olyan képekkel, amik sportosak, szóval fel vagyok öltözve, illetve amin a kutyáimmal vagyok. Leírtam, hogy kapcsolatot keresek, meg még pár szót a hobbijaimról.

Tucatjával jöttek az üzik, sokszor csak egy szia, amire hiába válaszoltam, kövi mondat már nem jött... volt, hogy már üzenetben bepróbálkoztak a tudatos önbizalom leépítéssel, de a többség egyszerűen csak közönséges volt, annak ellenére, hogy világosan jeleztem, nem szexpartnert keresek. Kiszórtam azokat is, akik nem tudtak leírni egy összetett mondatot féltucat helyesírási hiba nélkül, és azokat is, akik tényleg nagyon egyszerűen voltak (bocsi, én sem vagyok egy sokdiplomás, de van egy szint, ami alatt egyszerűen nem tudunk beszélgetni). Volt olyan, akivel beszélgettem egy ideje, szimpi is volt, majd a semmiből beleállt, hogy miért vannak a házban a kutyáim... 😃 érted, a saját házamban.

Volt olyan elvált apuka (simán bevállaltam volna a típust), aki külföldről jár haza pár havonta, és gondolta, majd az itthon töltött idejében jól jönnék neki, akadt, akiről neten át is éreztem az izzadtságszagot, annyira próbált szexre bírni, és még sorolhatnám.

Elképesztően kevés esetben jutottunk el oda, hogy valaki több nap csevegés után sem volt taszító. Velük volt, akivel randiztam is.

Egy csávó még egész értelmesnek tűnt, volt kapcsolódási pont hobbival, szóval beültünk kávézni. Egyrészt alig szólalt meg, másrészt végig olyan arcot vágott, mint Joker a rajzfilmekben... rendesen féltem tőle. Egy másik már közlekenyebb volt, vele tényleg eldumáltunk, szerintem helyesebb is volt pasiban, mint én nőben, de mikor már kezdett volna megtetszeni, kibújt belőle a nárci... már az első randin beszólogatott bóknak álcázva, dohányzott, holott azt írta, nem dohányos, és mikor elköszöntem - gondolom már sejtette, hogy nem lesz második forduló - még tett egy nyíltan bunkó megjegyzést az autómra.

Na, most akkor magasak az igényeim? Lehet. De ezerszer inkább élek a kutyáimmal egyedül, mint olyannal, aki nem passzol hozzám.

A sztori amúgy happy end, mert néhány hét csetelés után randiztam a jelenlegi férjemmel is. Érdeklődő volt, kedves, értelmes, van közös hobbink, hasonló a temperamentumunk, a világképünk. Nem volt korábban kutyája, de hamar megkedvelte őket, ahogyan én is alkalmazkodtam hozzá más tényezőben. Külsőre tetszik, de nem a korábban elképzelt ideálom, fizetése kevesebb (volt akkor), mint az enyém. Volt saját lakása, de őszintén mondom, nem lett volna feltétel, autója is, de szintén nem lett volna baj, ha nincs, nekem van, és az övében amúgy sem tudok kutyát vinni, sportolni, utazni az enyémmel járunk azóta is.

Feltétel volt viszont, hogy törődjön velem, legyen tisztességes, őszinte. Egy nagyon romantikus (nálam romantikusabb), figyelmes, nagyvonalú (mindenkivel a világon!) emberről beszélünk, szenvedélyes a hivatásában, szorgalmas, és kifejezetten tetszik neki a nagy fenekem 😁.

Szóval azt kell mondjam, megérte válogatósnak lenni 🙂.