Hogyan lehet betartani az önszeretet szabályait spontánul alakuló kapcsolatokban, ahol sokszor túl kesön derül ki, (évek után)hogy másik megvezetett, megcsalt végig?

A 3-as kb. leírta. Meg igazából Te is itt: "Tehat ha visszagondolok szingli maradtam volna ha valóban tiszteltem volna magam akkor még mindig kisszobában laknák anyám mellett 47 evesen." és a 2-esben. Ez az igazság, csak mivel nem túl szép, ezért kevesen képesek még elismerni is, nemhogy elfogadni.

A 4-es meg totál félreértett, nyilván "casting" címszó alatt arra utaltál, amikor férfiak és nők egyaránt jönnek azzal, hogy válogatni kell, jól kell választani, ez a titok nyitja. De ezt csak bőséges és minőségi felhozatalból lehet. Úgy nem, hogy alig sodródik az utadba valaki, és az is mind problémás. Néhány rossz közül kiválasztani a legkisebb rosszat még mindig nem igazán visz előrébb és vezet boldogsághoz, elégedettséghez. Valamiért itt elterjedt az a nézet, hogy minden nő előtt tömött sorokban állnak a kiválóbbnál kiválóbb férfiak, de a valóság nem így néz ki.

Ha szereted magad, akkor egyedül is boldog tudsz lenni! Nem muszájból, kényszerből vagy egyedül, hanem tudatosan. Ami óriási különbség!

Egy nagy pocsék házasságból kilépve, válófélben én pont most tartok itt. Meg kell tanulnom önzőnek lenni, magamra is gondolni. Nem (csak) másokért élni. Szeretni önmagam. Elmenni sportolni, kozmetikushoz, venni magamnak valami szépet, valami finomat. Akkor is, ha cserébe a gyerek nem kapja meg épp az ezredik vackot. Túl fogja élni.

Eljutottam oda, amikor nem akarok senkinek tetszeni, megfelelni, csak magamnak.

Sokkal boldogabb vagyok, mint eddig bármilyen kapcsolatban.