Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Létezik olyan hogy egy nő "szed fel" egy félénk, nem túl szép férfit?
Már 11 éves korom óta érdekelt az ellenkező nem, most 22 vagyok, de a legtöbb amire jutottam az barátság, csak ilyen jelleggel öleltem meg lányokat/nőket. Igaz, párszor a kötelező középiskolai néptánc órákon megfogtam a lány kezét akibe szerelmes voltam. Meg a másodunokatestvéremmel keringőztem, de az nagyon nem ugyanaz.
Láttam már hetedik osztálytól kezdve hogy a fiúk szórakoznak a lányokkal és fordítva. Csókolóznak. Fogják egymás kezét. Én sosem tapasztalhattam ezt meg, mert túl félénk vagyok. Nincsen önbizalmam. Bármit is teszek, egész egyszerűen nincs. Hiába fejezem be lassan az egyetemet, hiába van mellette munkám, hiába van egy kis szociális életem, hiába érem el a kitűzött céljaimat, egész egyszerűen semmi sikerélményem nincsen. Úgy érzem nem vagyok elég, mások jobbak nálam. Alsóbbrendűnek gondolom magam a többi embernél. Semmi magabiztosság nincs bennem.
A nők pedig ehhez vonzódnak, ez biológiailag be van kódolva, nem lehet ezzel mit tenni. Az erős túléli, a hozzám hasonló gyenge meghal. Ha nem alakított volna ki az ember a civilizációt és állatok módjára élnénk, már rég halott lennék.
Most pedig, térjünk a lényegre. Nem sok esélyt látok rá, hisz eddig senki nem mutatott érdeklődést irántam, de létezik olyan hogy a rengeteg hibám ellenére lesz nő aki elfogad és szeret. Vágyom a szeretetre. Vágyom az intimitásra, mind romantikus, mind szexuális módon. Szeretném ha szeretnének. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Tudom hogy nekem kell lépnem. Tudom hogy a férfinak kell kezdeményezni. De egész egyszerűen nem megy. Nem érzem magam méltónak rá. Ha fel is hoznám egy közelebbi ismerősnek aki iránt esetleg ilyen jelleggel érdeklődöm, az egészet úgy élném meg mint valami zaklatás, mert egy hozzám hasonló ugye taszító. Semmi vonzó nincs bennem. Egy nagyob minimálisan talán intelligensebb vagyok az átlagnál, de ezt is csak azért merem leírni, mert több tucat ember mondta. Én magam képtelen vagyok ezt elismerni, az egész olyan érzés mintha nárcisztikus lennék. Habár ez az intelligencia is inkább lexikális tudás, azzal meg nem sokra megy az ember ha nem tud normálisan kommunikálni.
De sajnos gyerekkorom óta ilyen vagyok, azt sem tudom hogyan kell változni. Nem tudom hogyan kell kezdeményezni, és hogy a hozzám hasonlóaknak szabad-e egyáltalán. Nem akarom megsérteni a nőket, hogy képes vagyok egyáltalán csak reménykedni is abban hogy leállna egy hozzám hasonlóval.
Tudom, most le leszek emiatt incelezve, de úgy érzem a nőknek könnyebb. Ha egy nő erős jellem, van önbizalma, az vonzó a férfiak számára. Ha egy nő félénk, aranyos, az szintén vonzó tud lenni. Ha egy férfi magabiztos, az vonzó. De ha egy férfi félénk és érzékeny, az már szabályosan undorító, nem is lehet nevezni férfinak.
válasza:Én szedtem már fel jobb híján két srácot. De egyik sem végződött jól, mert nem tartottam őket férfinek, és a végén már meg is aláztam őket, mert dühített, hogy még úgysem tudnak megfelelni, hogy próbálnak.
Nekem nőként felszedni valakit egy természetellenes dolog, és előbb-utóbb kiütközik, hogy csak a bátor, kezdeményező, magabiztos férfiakat tartom valamire.
"Hiába szed fel téged egy nő és szeretne te akkor se hinnéd el mélyen legbelül, hogy szeretne."
Mondjuk ebben egyet tudok érteni. Igazából jártam már korábban pszichológushoz, két évet, de nem segített sokat (ami főként az én hibám). Meg akkor még csak 16 éves voltam és a szüleim fizették, ami elég nagy megterhelés volt nekik, mert nem vagyunk valami gazdagok. Most viszont hogy van saját keresetem, kicsit könnyebb lenne.
Igazából már jó ideje el akarok menni pszichológushoz, de egész egyszerűen nem merem felhívni, email címről pedig nem tudok. Még előtte, szeptember-október környékén írtam emailt négy közeli pszichológusnak emailt, de sajnos mind tele voltak.
Igen, egy telefonon múlna az egész... De valamiért hónapok óta képtelen vagyok megtenni.
válasza: válasza:HAHAHAHA :D
Kérdező, ez a nap vicce volt. Egymilliárd évig fogsz várni, ha ebben reménykedsz.
"Mivel töltöd a szabadidőd?"
Főleg magányosan végzendő hobbikkal (rajz, írás, olvasás), filmet nézek, ilyenek. De félévente egyszer megyek valahová, moziba például.
"Vannak barátaid?"
Nálam ez egy nagyon közeli kapcsolatot jelent, akiben meg tudok bízni. Egy személy van az életemben, akit majdnem magabiztosan annak tudok nevezni, viszont ő az ország másik részén lakik és maximum háromszor találkozunk egy évben. Online szoktunk rendszeresen beszélgetni, főként írásban.
"Eddig mit tettél a változásért?"
Hát... Próbáltam emberekkel beszélni online, de nagyon nehezen megy és csigalassúsággal haladok. Sok emberrel akivel online beszélek, találkoztam már többször is élőben, viszont senki sem lakik közel hozzám. Ezen kívül írtam fel magamnak célokat, hogy megteszem ezt és azt, amit később ha sikerül, nagyot nézek hogy ez hogy a fenébe tudtam megcsinálni, viszont sikerélményt egyáltalán nem érzek. Talán a legnagyobb mérföldkövem az hogy találtam munkát, de nem érzem nagy dolognak, mert szinte mindenki képes rá. Tudom hogy nem szabad máshoz hasonlítani magam, de nálam ez jön alapértelmezetten. Egész egyszerűen nem tudom megállni.
"Szüleid támogatóak?"
Hát, fizették két évig a pszichológust, de a hozzáállásuk az a "majd lesz valahogy". Igazából nagyon kevés pénzt keresnek, érettségijük sincs. Tőlem nem fogadnak el pénzt, pedig szívesen adnék, meg egy ideje nem is lakom velük és nekem is meg kell élnem valamiből. Én csak kicsivel keresek náluk többet. Meg egyébként rengeteg problémájuk van, főleg mostanában, valamint nagyon keveset találkozunk.
válasza: válasza: válasza:16: Érdemes volna elgondolkodnod, mit csinálnál szívesen társaságban, mert ha teljesen elszigeteled magad másoktól, az idő előrehaladtával egyre rosszabb lesz.
Régebben egy kenyeret nehezemre esett kérni a pékségben, mára már bárkivel könnyen beszélgetek. Úgy sikerült változnom, hogy elkezdtem tudatosan fejleszteni magam: ahol lehetőség volt, interakcióba léptem másokkal, legyen akár egy egyszerű "szia". Eleinte nehéz volt, többször kínosan éreztem magam, de 3 év alatt barátaim lettek, 5 év után randijaim, 8 évre rá normális párkapcsolat.
Első lépés a cselekvés és kilépni a komfortzónából, amit senki nem tud helyetted megtenni.
válasza:De nem gondolod, hogy a csajozásnál nagyobb gondjaid is vannak? Mondjuk, hogy nem mersz telefonálni?
Járni sem tudsz, de futni akarsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!