Létezik olyan hogy egy nő "szed fel" egy félénk, nem túl szép férfit?

Már 11 éves korom óta érdekelt az ellenkező nem, most 22 vagyok, de a legtöbb amire jutottam az barátság, csak ilyen jelleggel öleltem meg lányokat/nőket. Igaz, párszor a kötelező középiskolai néptánc órákon megfogtam a lány kezét akibe szerelmes voltam. Meg a másodunokatestvéremmel keringőztem, de az nagyon nem ugyanaz.

Láttam már hetedik osztálytól kezdve hogy a fiúk szórakoznak a lányokkal és fordítva. Csókolóznak. Fogják egymás kezét. Én sosem tapasztalhattam ezt meg, mert túl félénk vagyok. Nincsen önbizalmam. Bármit is teszek, egész egyszerűen nincs. Hiába fejezem be lassan az egyetemet, hiába van mellette munkám, hiába van egy kis szociális életem, hiába érem el a kitűzött céljaimat, egész egyszerűen semmi sikerélményem nincsen. Úgy érzem nem vagyok elég, mások jobbak nálam. Alsóbbrendűnek gondolom magam a többi embernél. Semmi magabiztosság nincs bennem.

A nők pedig ehhez vonzódnak, ez biológiailag be van kódolva, nem lehet ezzel mit tenni. Az erős túléli, a hozzám hasonló gyenge meghal. Ha nem alakított volna ki az ember a civilizációt és állatok módjára élnénk, már rég halott lennék.

Most pedig, térjünk a lényegre. Nem sok esélyt látok rá, hisz eddig senki nem mutatott érdeklődést irántam, de létezik olyan hogy a rengeteg hibám ellenére lesz nő aki elfogad és szeret. Vágyom a szeretetre. Vágyom az intimitásra, mind romantikus, mind szexuális módon. Szeretném ha szeretnének. De sajnos ez nem ilyen egyszerű. Tudom hogy nekem kell lépnem. Tudom hogy a férfinak kell kezdeményezni. De egész egyszerűen nem megy. Nem érzem magam méltónak rá. Ha fel is hoznám egy közelebbi ismerősnek aki iránt esetleg ilyen jelleggel érdeklődöm, az egészet úgy élném meg mint valami zaklatás, mert egy hozzám hasonló ugye taszító. Semmi vonzó nincs bennem. Egy nagyob minimálisan talán intelligensebb vagyok az átlagnál, de ezt is csak azért merem leírni, mert több tucat ember mondta. Én magam képtelen vagyok ezt elismerni, az egész olyan érzés mintha nárcisztikus lennék. Habár ez az intelligencia is inkább lexikális tudás, azzal meg nem sokra megy az ember ha nem tud normálisan kommunikálni.

De sajnos gyerekkorom óta ilyen vagyok, azt sem tudom hogyan kell változni. Nem tudom hogyan kell kezdeményezni, és hogy a hozzám hasonlóaknak szabad-e egyáltalán. Nem akarom megsérteni a nőket, hogy képes vagyok egyáltalán csak reménykedni is abban hogy leállna egy hozzám hasonlóval.

Tudom, most le leszek emiatt incelezve, de úgy érzem a nőknek könnyebb. Ha egy nő erős jellem, van önbizalma, az vonzó a férfiak számára. Ha egy nő félénk, aranyos, az szintén vonzó tud lenni. Ha egy férfi magabiztos, az vonzó. De ha egy férfi félénk és érzékeny, az már szabályosan undorító, nem is lehet nevezni férfinak.