Hogy nem a külső számít arra nagyon jó bizonyíték az, hogy az emberek többsége párkapcsolatban van?

Nyugtassd csak magad hogy hordó hassal is lehet csajozni.

(Nem lehet amúgy)

A megfejtés: nem mindenkinek ugyan az jön be. Lehet neked az izmos, nekem a dundibbak. Ez így van rendjén.

Valamilyen szinten nyilván szamít a külső és nagyon fontos is, hiszen ha valaki nagyon nem tetszik külsőre, akkor nem fog elindulni az emberbe semmi vonzalom. A szerelemhez pedig a belső jegyek kellenek.

Jah mert a nők nem hagyják el magukat 🫢

Egyébként képzeld el, a legtöbben még huszonévesen jönnek össze. Akkor még általában mindenki jobb formában van. Ha meg valakit azért kidobsz mert ah idő múlásával változott, akkor azt egy csöppet sem szetetted.

#5 így van, megszaporodtak az olyan kérdések, hogy "Egyedül vagy rossz kapcsolatban?"

Én is tettem már fel hasonló kérdést valamelyik héten.

Viszont engem teljesen lepontoznak ha leírom, illetve volt, hogy élőben lekurváztak azért, mert nincs szükségem egy stabil szexkapcsolaton (ami minimális érzelmeket tartalmaz) többre.

A férjem átvert, megcsalt, otthagyott egy babával. Hova akarjak még tervezni bárkivel is újra komolyabban?

Egyre több a válás, egyre kevesebb a házasság. Sokkal de sokkal több egyedülálló van, köztük olyanok is egyre nagyobb arányban, akiknek soha szinte semmilyen tapasztalata nem volt még párkapcsolat terén.

Pontosan valójában ezért mondják sokan, hogy inkább egyedül mint rossz kapcsolatban, mert a rossz kapcsolat 99%-ban oda vezethető vissza, hogy a másik (vagy saját maga) szarul néz ki, nincs már vonzalom vagy soha nem is volt. Hány de hány olyan esetet láttam már ahol a csaj összejött valami fazonnal lett akár közös gyerekük majd nagyon rövid időn belül szét is mentek.

Legtöbbször az emberek hirtelen felindulásból döntenek, azán nagyon hamar nagyon mélyre zuhan a kapcsolatuk.

Mert a legtöbbek álomvilágban élnek, az örökké tartó rózsaszín ködöt várják meg hasonló baromságokat, pl hogy létezik "a másik felük" a világban, meg hogy mjad jön az "igazi".

Nos, igazi nem létezik, ahogy másik fél sem. Az egész dolog egy kemény munka, kitartás és kompromisszum kézség kérdése. De a legtöbbekből mindegyik hiányzik.

Manapság az emberek arra sem veszik a fáradtságot hogy ismerkedjenek, randizzanak, foglalkozzanak a másikkal. Akitől nem kapják meg AZONNAL amit szeretnének az már nem is jó. Nincs olyan, hogy elnézzük a másik hibáit, mert persze mindenki tökéletesnek gondolja magát, a legkisebb probléma esetén is már lépnek is tovább.

Nme azt mondom ,hogy a régi világban ahol sokszor kényszerből együtt maradtak, olyan hű de nagyon jó volt, de azért ez sem a megoldás mint amit most látunk.

Valahol a kettő között van az igazság.