A visszautasítás utáni próbálkozás volt amikor jól sült el? Hiába mondta a nő azt, hogy nem érdekelsz kitartó próbálkozások után a végén csak beadta a derekát?

"Minden esetben erőszakos és zaklató az, ha nagyon megtetszik valaki és komolyan gondolom vele, tudnám szeretni is?"

Ha ő többször a tudomásodra adta, hogy ő nem szeretne tőled semmit, akkor igen, minden esetben zaklató és erőszakos, ha te nem érted meg és erőlködsz. Az már csak a büntetőjogi kategóriát erősíti fel, ha nem csak írogatsz neki vagy nem hagyod békén, hanem mondjuk követed is vagy esetleg megjelensz nála.

Nagyon helyes, hogy fel van fújva. Pont az ilyen értetlen g_cikből (már ne is haragudj a szó használat miatt) lesznek az erőszaktevők és azok akik bántalmazzák a másikat, mert nem értik, hogy mi az, hogy nem.

Ne add itt a jó fiút, ha annyira sem vagy képes tisztelni a másikat, hogy elfogadd azt, hogy nem, akkor egy szar ember vagy.

"Mi van akkor, ha magától nem jön össze semmi és az "akik kellenének nem viszonozzák, de ha én kellenék valakinek azt nem tudom viszonozni" szituációk jellemeznek?"

De akkor ezt fordítsd meg. Miért nem TE magad vársz, míg beleszeretsz egy olyanba akinek te kellesz, de neked jelenleg nem?

Erre tudom, hogy 1 válaszod van: mert nem menne, nem akarok tőle semmit, nem tetszik, blabla.

Na, hát ez ugyanígy van abban az esetben is, amiről te írsz.

Valójában pedig (és ezt még csak nem is nemekre bontanám, inkább mondjuk úgy hogy a normális embereknél) semmi mást nem érsz el az üldözéssel, csak még jobban taszítani fogod az adott illetőt.

Ráadásul az emberi psziché alapból olyan, hogy ha dönt valami mellett, kitart mellette még abban az esetben is, ha az utólag hibás döntésnek bizonyult, és minél nagyobb rajta a nyomás, annál inkább is a korábban hozott döntése mellett fog kitartani a "csakazértismegmutatom" elven.

Azon túl, hogy irtózatosan szánalmas mikor valaki nem ért a szóból és ugyanúgy folytatja a hülyeségeit, szerintem minimális önkritika sincs ezeknél az embereknél jelen, az pedig nagyon taszító, ha valaki nincs tisztában saját magával, és sokkal többnek hiszi magát mint ami valójában.

Nekem volt, hogy engedtem.

Együtt nőttünk fel, baromi rendes srác volt jó barát, de 0 vonzalom részemről.

Ő nagyon nyomult 20 éves korunk óta, mindig leállítottam. Egyszer egy átmulatott éjszaka után egy közös barát lagzija után kb 30 éves korunkban lefeküdtünk. Olyan kényelmetlenül éreztem magam, hogy többet nem akartam vele találkozni sem. Tudta jól, hogy nem tetszik "úgy" nekem. Eléggé felöntöttem a garatra, pedig nem szoktam inni. Már ennek is ő volt a kezdeményezője, öntötte belém a piát, aztán haza vitt magához, nehogy bajom legyen.

Ott is mondogattam, hogy egyedül akarok aludni, de ott már nem lehetett leállítani.

Nem mondom, hogy erőszak volt, mert nem kiabáltam, stb, de többet rá sem bírtam nézni.

Még ő sértődött meg, hogy"minek jöttünk össze, ha egyből szakítottunk"