Ti nem szoktátok azt érezni a sikertelen randik után, hogy nektek nem fog már összejönni egy normális párkapcsolat?

Nem, nem szoktam így érezni. Miért is érezném?

Azért mert egyvalakinek nem vagyok az esete, vagy ő nem az esetem, vagy a körülmények nem stimmelnek?

Én olyan férfira vágyom, aki az esetem, és akinek én is az esete vagyok, és a körülmények is stimmelnek, akkor miért venném kudarcnak, ha egy olyan pasival nem lesz kapcsolatom, aki ezeknek a kritériumoknak nem felel meg?

Ennyi erővel amiatt is kellemetlenül érezhetném magam, hogy az utcán naponta szembejövő több száz ismeretlennel nem lesz párkapcsolatom.

Én EGY férfira vágyom, és kitartóan keresem. :)

40N

Semmiképpen nem akarok okoskodni, de a legjobb, amit tehettek, hogy nem görcsöltök a "társkeresésen", főleg nem az interneten.

Találjátok meg a módját annak, hogy fizikailag is elfáradjatok a nap végére, fokozatosan emeljétek a testmozgásra fordított időt. A sportba elég sok energiát bele lehet ölni, cserébe sokkal jobban fogjátok érezni magatokat, a javuló testtónus, a fittség büszkévé tesz majd, növeli az önbizalmat, amire a válaszok alapján sokaknak szüksége van.

Nem mellesleg a sportolás mellékhatásaként megismerhettek új embereket, akikkel meglesz minimum egy kapcsolódási pont.

Egyszer csak be fog esni valaki a kapun. Ha tetszik, beengeded, ha nem, akkor elküldöd. Aztán jön más.

Ne legyen görcs, és ne fecséreljétek az időtöket az internetes profilokat bújva. Irán a friss levegő! :)