Van olyan, aki (nem saját döntésből) beletörődött a magányba és jól érzi magát?

Igen,én.

Meg lehet szokni,csak nehéz nagyon főleg az elején.

Ja és több dolgot másképpen fogsz látni és érzékelni is,igazából a nőkre sem nézek már rá,mert minek kínozzam magam,mikor tudom hogy esélyem sincsen egynél sem.

Szóval nem könnyű,de ha mással foglalkozol és nem ezzel,akkor egészen meg lehet szokni.

24/F

Valamilyen szinten beletörődtem, de nem érzem jól magam. Főleg, ha eszembe jut, hogy közelebb vagyok a 30-hoz, mint a 20-hoz. Lassan családot kéne alapítani, gyereket kéne vállalnom... De amíg nincs kivel...

Egyébként nagyon már én sem nézem meg a nőket. Nincs hozzá kedvem egyszerűen.

Igen, nem problémázom ezen, nem igazán tetszettem a lányoknak sose, de túl lehet lépni rajta.

Annak idején haverom azt mondta, hogy inkább ne legyen barátnőm és teljesen igaza volt. Én nem bírom elviselni a logikátlan gondolkodást, az értelmetlen hisztit, az anyáskodást, a nőnek igazat kell adni meg, hogy csettintésre ugrani kell.

Számomra lenyűgöző és egyben szomorú is, hogy ezek a férfiak ennyi mindent el tudnak viselni.

Lehet nem minden nő ilyen, de láttam, amit láttam.

Van. Fordítom a fent maradó időmet másra.

Idővel hozzá lehet szokni, bár én sosem voltam társasági ember, szóval nekem úgy érzem könnyebb volt.

Persze, hogy van.

Először az ember próbál igényesen akár párt, akár jó barátokat találni.

Aztán lejjebb adja az elvárásait; hátha...

Aztán, ahogy másokat figyel, rájön, hogy azért, amit lát, nem érdemes "társasan" lenni.

Komolyan; hihetetlen,hogy mennyire el tudunk hülyülni társas kapcsolatokban. Hogy miért?

Meg lehet szokni. Végülis az ember lehet hasznos lényegében magányosan is. Mindig találhatunk olyan embereket, akiknek éppen szükségük van ránk, vagy a segítségünkre.