Miért nem kellek egy olyan férfinak sem aki nekem is kéne?

Nincsenek nagy igényeim, értékelem a belső tulajdonságokat, nem kell, hogy valaki gazdag legyen, hurcolássza a fenekem mindenfele, állítólag nem vagyok csúnya, jó az alakom, butának meg végképp nem tartom magam. Még sincs egy olyan férfi sem aki tényleg akarna.

Egyre rosszabbul viselem. Most már egy éve vagyok teljesen egyedül, volt egy alkalmi kapcsolatom, azaz mondjuk inkább úgy, hogy egy nagyon jó barátommal feküdtünk le párszor. Őt nagyon tudnám szeretni, de fordítva ez csak a barátságra illetve a testiségre terül ki, illetve neki hamarosan lesz úgyis valakije, belecsúfítani meg nem akarok.

Pár rossz kapcsolaton túl vagyok, volt, hogy bántottak testileg, lelkileg is folyamatosan, volt aki csak kihasznált, és tényleg az tenne most már a legjobbat, ha lenne végre valakim. Szerettem úgy ahogy szingli lenni, de egy társ jó lenne, aki a nehezebb időkben, vagy a saját magamban fektetett kételyeimben is segít győzelmet aratni.

Tudok komoly is lenni, meg egy elvetemült bolond, nem vetem meg az alkoholt, imádok táncolni, szórakozni, bár nem járok el oda sem sokszor, nincs igazán kivel.

Félre ne értsétek, nem várom senkitől, hogy itt írjon, és nem is szeretném ha így lenne, mert nem ezzel a céllal került ki a kérdés.

Egyszerűen csak nem tudom mit csináljak... vagy éppenséggel mit csinálok rosszul.

Köszönöm a segítséget!