Az autizmus enyhébb változatában az Asperger-szindrómában szenvedek. Így még is hogyan lehetne valakim?

A párkapcsolathoz elsősorban az kell, hogy önmagad tudd szeretni és elfogadni, és olyan társat válassz, aki elfogad olyannak, amilyen vagy. Ez abszolút nem lehetetlen küldetés, de ha valakiben szorongások, félelmek, görcsök vannak, akkor nem fog menni. Ehhez nem kell Aspergeresnek sem lenni.

Tudod, az Aspergeresek is ugyanolyan emberek, mint bárki más, a személyiségfejlődés ugyanúgy zajlik náluk is, a szocializációjuk határozza meg a személyiségüket, másokhoz való viszonyulásokat. Ugyanúgy, ahogy bárki másnak, van lehetőségük ezeken a tényezőkön változtatni is, pl. tréningekkel, terápiával. A különbség annyi, hogy az Aspergeres gondolkodás miatt ezek a módszerek lényegesen hatékonyabbak tudnak lenni, mint az "átlag" populációban.

Nekem az az érzésem, hogy te most kifogásként használod az Aspergert, pedig valójában EZ a lényeg: "a csalódások miatt sokszor nem érzek vágyat még párkapcsolat kialakítására sem".

Na ezek kellene változtatni.

Engem egy dolog érdekel: benned van késztetés hogy párkapcsolatod legyen?

Mert nekem úgy tűnik, hogy nincs.

Inkább azért akarsz párkapcsolatot, mert így illik, bár fogalmad sincs róla, neked ez miért lenne jó. Főleg ha még sosem voltál szerelmes.

Nincs két egyforma aspi, fiam is az. De ő rettentő szerelmes tud lenni, igényli a társaságot, barátkozik (a maga tolakodó módján), és vannak nagyon is mély érzelmei, csak nehezen fejezi ki.

Fejleszd az emberi kapcsolataid, mondjuk barátkozz! A szexet leszámítva sok a hasonlóság. Kezdheted azzal, hogy elmondod, hogy aspi vagy, te miben látod magad másnak. Így könnyebben elfogadnak.

Egyébként túl tragikusan látod a helyzetet. Azon mit kell kattogni, hogy később kezdtél beszélni? Ma ezt senki se látja rajtad.

Mondd el, hogy azért repdesel, és nehéz felvenni a szemkontaktust, mert aspergeres vagy. Ennyi.

Nem kell túl bonyolítani.

A párkapcsolat meg nem kötelező. Akivel összeilletek, majd megy magától. Addig magaddal foglalkozz, keress fejlesztést, és szerezz barátokat. :)

Meg beszélgess a szüleiddel, sokat segíthetnek, mikor hogy "illik" viselkedni, mit kéne mondani/csinálni, így barátkozni is egyszerűbb, ha néha súgnak.

Nehéz neked, mert sokszor te sem érted a többieket, sokszor meg ők se téged. De vannak itt is szabályok, amit ha megjegyzel, és megérted miért teszik, sokkal könnyebb lesz.