Miért szeretnek a lányok bulizni? Leszoknak róla valaha?

Miért szereti valaki jól érezni magát? Miért szeret valaki kikapcsolódni? Miért szeret valaki emberekkel lenni? Nem is értem, hát undorító, komolyan. De nyugi, amint benő a feje lágya, megszűnik az igénye a pozitív élmények keresésére, és le is fog szokni róla.

Attól még, hogy te nem szereted a tömeget, alkoholt, dohányszagot (megjegyzem, én sem, teljesen bepánikolok, klausztrofób érzésem lesz egy nagyobb koncerten is, szabad ég alatt, nemhogy egy diszkóban, tehát nem azért az álláspontom, mert egy tipik partilány lennék), attól még valaki igen. Sokkan igenis jól érzik magukat ezeken a helyeken, felszabadultak, igen, esetenként részegek, a barátaikkal vannak, esetleg megismernek új embereket, és még ha az éjszaka felét a vécé felett görnyedve is töltötte másnap amikor visszaemlékszik rá, pozitív érzések töltik el, és ezért megy majd máskor is.

Egyébként nőként nem sokat érez az ember a "kanokra rákényszerített megfelelési verseny"-ből, a zene az egyértelműen ízlés kérdése, a tánc meg kutatásokkal igazolt, hogy boldogabbá tesz. Voltam egyszer-kétszer életemben diszkóban, műbalhét-verekedést nem láttam, zárt helyen ma már tilos mindenütt dohányozni, így ez a szag nem fenyeget, az alkohol ellen meg nincs kifogásom, buli nélkül is szoktam néha inni, nagy ügy. A tömeg témakörét meg már kifejtettem. De nem csak olyan buli létezik, ahol nyomorogsz a tömegben, bármilyen társas eseményt nevezhetünk bulinak, ahol összesen tíz ember van, azt is.

Te nem szereted jól érezni magad? Le fogsz róla valaha szokni?

Ha nagyon zavar az olyan lány, aki esetleg társas életet él és kimozdul néha otthonról, akkor is biztosan találsz olyan lányt, aki egyáltalán nem tesz ilyet, csak nehezebben futsz össze vele, az előbb említett könnyű megközelítési módszerek hiánya miatt.

Átlagos lányként szerettem bulizni mindig. (Mostanában viszont tényleg leszoktam róla, alig járok el valahová, máshogy alakult az életem, magamnak valóbb lettem.)

A tömeget nem szeretem én sem, egy jó koncert erejéig viszont nem zavar, mert a hangulat feledteti. Táncos helyeken meg azért igyekeztem kerülni a hering partykat. Alkohol? Azért az ment, általában tudtam tartani a mértéket, soha senkinek nem kellett még hazavinnie. Volt, hogy kegyetlen rossz volt a másnap, de a saját lábamon mindig hazataláltam. Dohányzásról annyit, hogy zárt helyen nincs, nyitott helyen meg nem zavaró számomra. A megfelelési verseny meg sose érdekelt. Szórakozni, kikapcsolódni mentem, nem másoknak megfelelni. Voltam egyszer-kétszer kisebb társasággal tipikus karótnyelt közönségből álló helyen, de olyan szívből le tudtuk őket szarni, hogy azt kifejezni nem tudnám.

A zenét meg a táncot pedig nagyon szeretem. A jó beszélgetéseket, hülyüléseket, felszabadult társalgásokat, nevetéseket, vicces sztorikat szintén. Na, többek közt ezért szerettem mindig bulizni. Legjobban a házibulikat szeretem, de egy jó koncert vagy egy olyan hely, ahol jó zene szól és nem egymás sarkát tapossák az emberek, szintén nagyon élvezetes tud lenni.

A férjem sem egy diszkós típus, idegen közegben nehezebben szabadul fel, jobban szeret beülni valahová a barátokkal vagy elmenni valamelyikhez egy házibuliba, de valahogy mindig megoldottuk. Mindig tudtuk tolerálni a másik eltérő szórakozási szokásait.

Én eleve szociális fóbiás vagyok, a tömeget meg zajokat, bármilyen zajt soha semmilyen formában nem bírtam, enyhén szólva. Az ilyen magamfajta embereknek 3-4 ember is már egyfajta tömeg lehet akárhol. Nekem a zaj meg a beszélgetés eleve kizárják egymást.

Akiknek zaj kell, azok hogyan tudnak egymással beszélgetni is? Ehhez az egészhez, akik az ilyen dolgokat szeretik, már eleve kell egy alkati beállítottság, egy alapvető lazaság is szerintem.

Azt sem értem, hogy ha jobb szó híján ilyen lazák ezek a bulizós emberek, akkor miért kell alkohol ahhoz, hogy jól érezzék magukat? Úgy néz ki, hogy bármilyen buli meg az alkohol manapság már elválaszthatatlanok egymástól.

A dohányzás meg sajnos mindenütt ott van. Hiába áll valaki arrébb a buszmegállóban, ha a szél felém fújja a füstöt. Ilyenkor mindig nekem kell odébb menni. Az emberiség egyik leghülyébb szokása, az ilyen emberek ehelyett miért nem nassolgatnak valamit, magvakat, aszalt gyömölcsöket, csipszet, pattogatott kukoricát, csokidrazsét és sorolhatnám még? Az, hogy nemcsak magukat mérgezik, hanem a füsttel másokat is zavarnak, már abszolút tűrhetetlen.

De konkrétan a témánál maradva, az a tragikus ebben az egészben, hogy az ilyen magamfajta, vagy magunkfajta emberek egyedül maradnak, mert ugye, mindenki él magának otthon, és nem tudunk egymásra találni. Nincsenek normális ismerkedőhelyek, ami mindenkinek egyformán jó lenne, ahová mindenki szívesen elmenne.