Miért van az a tévhit elterjedve a férfiak között hogy még az átlagos nőkért is a férfiak sora áll?

#10

Hát nálam ő már a szép kategóriába esik, nem a az átlagosba.

" ez egy 100 kilós bálna, és még azt mondod, így is van 1-2 pasi aki kezdeményez"

:O Ezt ugye nem gondolod komolyan? A kérdező által linkelt lány kimondottan csinos, nálam legalább 7/10.

Ennél a lánynál tuti, hogy kezdeményeznek, ha kimozdul rendszeresen otthonról, nehéz elhinnem az ellenkezőjét.

Én az átlagos, szomszéd lány, szürke egér, és hasonló típust szeretem (kb ezeket szokták mondani a választottjaimra), tehát nem a bombázó alkatot.

És az ilyen lányoknál azt tapasztalom, hogy vagy sorban állás van, vagy ezer éves párkapcsolatban/házasságban vannak.

Szerintem pont az ilyen nőket nehéz kifogni

(persze, lehet, hogy csak rossz korosztályban keresgélek)

A kérdésben szereplő állítás valóban tévhit, ezt viszont távolról sem osztják olyan sokan.

Nem az terjedt el, hogy minden nőnek csak csettintenie kell és máris 10 Don Juan ugrik elő a kedvéért, mert ez ez faszsäg teljes valójában, az viszont már sokkal inkább helytálló kijelentés, amit valóban sokan hangoztatnak, hogy egy átlag nő iránt sokkal több férfi mutat érdeklődést, mint egy átlag férfi iránt. A gyengébben kedvéért (mert lefogadom, hogy megint van egy-két IQ vákuum, aki nem értelmezni egy kétszeresen összetett mondatot), ez ennyit jelent, hogy egy nő sokkal nagyobb eséllyel indul a párkeresés terén, szóval ha nem is "férfiak sora áll" egy nőért, de elmondható, hogy sokkal több férfi érdeklődik egy átlagos nő után, mint vica versa.

"dehát én nő vok aszt mégsincs pasim na erre mit lépsz" - mondja a ostoba véglény.

Nem azt mondom, hogy minden nő számíthat arra, hogy két füttyentés után leszáll a mennyből egy 2 méteres kockahasú atomfizikus olasz szerető, természetesen létezik olyan, hogy egy nő nem tud érdeklődést kiváltani egyetlen férfiból sem. Ez tény. Ahogy az is, hogy a férfiak esetében annak az esélye, hogy egyetlen nő figyelmét se tudják felkelteni sokkal nagyobb, pláne abból kiindulva, hogy az átlag nők a férfiak csak 20 százalékát tekintik vonzónak, ergo a maradék 80 semmiféle vonzalmat nem tud kiváltani belőlük, vagyis 10 férfiból 8 abszolút nem érdekli a nőket, a férfiak esetében ez pontosan fordítva van, ők a nők 20 százalékát nem tekintik vonzónak, a maradék 80-hoz szívesen közelednének.

Ennyi az annyi. Lehet tiltakozni, lehet fröcsögni, lehet személyeskedni, de ez az igazság és néhány itteni no name arc pattogása nem fog ezen változtatni.

Kérdező!

A képen szereplő lány egy szép lány, és egy ilyen lánynak nincs udvarlója? Ezt nem hiszem, mert még az ilyen lányok is mind foglaltak, és nem átlagos pasikkal kell beérniük.

Hát a linkelt lányon nem kevés felesleg van, ennek ellenére gondolom jelentkeznek nála szép számban, ő meg gondolom vár a szőke hercegre.

Én magamat átlagosnak tartom, regisztráltam kamuból egy szerintem nálam sokkal jobb pasi képével (nem cakk nálam jobb, hanem elvben tényleg jó) társkeresőre, ennek ellenére 1 nap alatt 2-en jelöltek vissza, és rajtuk is bővebb van kivetni való, pedig élűn nem válogattam.

Ismerősi körömből szintén túlsúlyos csaj olyan pasikat szed fel minden buliban, h csak pislogok. És ezek után persze az átlagosakra közli, h azok rondák.

Lányok le kellene jönni a toronyból, és nem csak futó kalandokra.

34 éves nő vagyok, átlagosnak tartom magam. Fiatalabb koromban nagyon zárkózott voltam, iskolán, egyetemen kívül alig jártam valahová, és 28 éves koromig nem is volt párkapcsolatom, pedig fiú ismerőseim voltak. Én is azt gondoltam, hogy a férfiak nem kezdeményezők. Utána viszont rájöttem, hogy bennem van a hiba. Változtattam a hozzáállásomon, és két éven belül lett barátom, aki azóta a férjem is. Hogy mit változtattam? Ezeket:

1)Mosolyogtam, nevettem, jól éreztem magam ott ahol éppen vagyok. Senki sem szereti ugyanis a savanyú embereket, és a fiúk olyan lányt keresnek aki jól érzi magát a társaságukban.

2)Szóba álltam a fiúkkal. Nem randira hívtam őket, hanem csak mindennapi beszélgetés. Akin jól állt valami az megdícsértem. Észrevettem, ha hajatvágattak. Ha valamelyikük kedves volt máshoz, ha ügyes volt valamiben, azokat is észrevettem, megdicsértem.

Ha egy többfős összejövetelen egy fiú ismerősöm egyedül kuksolt a széken és láthatólag unatkozott, 5 percre mellécsüccsentem, megkérdeztem, milyen napja volt, vagy mi a véleménye a legutóbbi erről vagy arról... Nem csak azokkal a fiúkkal akik tetszettek, hanem mindenkivel, és nem görcsöltem azon sem, hogy én tetszem-e nekik vagy nem. Beszélgettünk, így megtudtak rólam ezt azt minden kötöttség nélkül. Sokkal könnyebb ugyanis meghívniuk valakit akivel már előtte beszéltek párszor, esetleg tudnak róla valamit, hogy miket szeret, mint valakit akihez még sosem szóltak.

3)Ha valahol bemutattak nekem egy fiút, akkor vele is igyekeztem beszélni valamennyit a szokásos üdvözlésen, bemutatkozáson kívül. És ha később összefutottam velük, mosolyogva köszöntem és ha volt lehetőség, váltottam velük megint pár szót akármiről ami éppen aktuális volt.

4)Magam is szerveztem programokat. Múzeumlátogatás, mozi, hegymászás akármi. Meghívtam évfolyamtársakat, munkatársakat, kértem hogy hozzanak másokat akiket érdekel, régi barát, testvér, stb. És megint csak jól éreztük magunkat, beszélgettünk.

Aztán amikor tetszett egy srác az ismeretségi körömből, őt is meghívtam más barátaimmal együtt. A program alatt még szimpatikusabb lett, úgy tűnt szivesen beszélget velem. Ezért utána meghívtam városnézésre csak őt. Szó sem volt róla, hogy randi, vagy ilyesmi. Ide mennék, nem jönne-e el velem. Utána megköszöntem neki emailben a napot. Két hétre rá ő hívott meg engem máshová. És így felváltva, voltunk moziban, kiállításon, városnézni, állatkertben, anélkül hogy ezt randinak vagy járásnak neveztük volna. Ez fél évig tartott, mikor egy ilyen közös programon megkérdezte, nem járnék-e ténylegesen vele. Azóta már összeházasodtunk, és van egy kislányunk.

Szerintem ennyi a dolog lényege. Nyitottságot kell sugározni a fiúk felé, párbeszédeket kezdeményezni. Nem kell szerelmet vallani nekik, vagy megmondani, hogy tetszik, de meg kell könnyíteni a közeledést.

#19-es: ezt amit leírtál tanítani kellene minden lánynak.

Átlagos 30-as férfiként látom pont ezt, hogy a nők panaszkodnak, hogy sehol egy férfi de:

- gyakorlatilag az otthon-munkahely-otthon tengely kivételével sehova nem mennek

- ha megszólítod őket mégis valami miatt, akkor gyakorlatilag menekülnek, beszélgetni nem lehet (és nem előlem, hanem úgy általában mindenki elől)

- ha mégis kimozdulnak, azt kedvenc 3 barátnőjükkel teszik, és mindig az az érzésem, hogy egyfajta falanxot alkotnak, védik egymás hátát, tehát megint lehetetlen az egyikhez odamenni beszélgetni