A nők 99% soha nem fogja nyíltan elmondani, hogy kedvelnek egy bizonyos személyt, nem?

Aha...szoval ti ket alkalom utan megunjatok, akkor az okes, de ha egy srac adja fel 30 alkalom utan, akkor hathogykepzeli.

Hat ne is mondjatok el senkinek, meg a vegen valaki tovabbviszi a geneteket

Abszolút csatlakozom az előttem írt pórul járt lányokhoz. Én ahányszor elmondtam, rendes kapcsolat sosem lett belőle. Pedig pont azért mondtam el, mert már alakult valami, mert láttam, hogy tetszem az illetőnek, mert addig még ő kezdeményezett. Aztán gondoltam rásegítek egy kicsit, és egyszer levelet írtam neki, kétszer meg egy baráton keresztül üzentem neki, kérdeztem meg, és minden esetben befagyott az addigi kapcsolat, és ennyi.

(ezeknél 13-21 éves voltam.) Viszont most is volt egy sztorim, hogy valaki nagyon tetszett, én is neki, de hagytam, hogy a maga medrébe menjenek az események, és nem ronottam ajtóstul a házba, és még mindig fennáll az érdeklődése felém, és úgy érzem ebből, ha én is így folytatom, végre lehet is egy jó kapcsolat.

Szóval én is azt tapasztaltam, hogy nem örültek annyira, mikor közöltem velük, hogy totál szabad a pálya oda vagyok értük.

Ja, utolsó vagyok, és most is tettem én is gesztusokat, amiből értelmes férfi tudja... Az elején ez a testbeszéd, hanglejtés, stb. volt, amivel felhívtam magamra társaságban a figyelmét, mikor pedig már elkezdett érdeklődi irántam, akkor volt, hogy direkt én kerestem őt, sőt, alkalomra ajándékot küldtem neki most épp, és nagyon örült neki. Szerintem ha akar, akkor mostmár lép, ha erre nem lép, az nem azért lesz, mert nem tudja, hogy kedvelem, hanem mert esetleg ő nem kedvel annyira mégsem, van más, akit jobban kedvel. Tehát ismerkedés van, de ez nem jelent még örök szerelmet, a végső lépést pedig igenis átengedem már a férfinak, saját hibámból tanulva..

És igen, tudom, lehet, hogy szívni fogok.

Őszintén csodálom, hogy ennyi példát felhoztok arra, hogy a férfi nem veszi komolyan, ha a nő kinyilvánítja azt, hogy többet akar tőle.

Én teljesen máshogy vagyok vele: akarsz valamit --> teszel érte, akár nő vagy, akár férfi. Én tisztelem azt a nőt, akinem bénán kivár, bonyolít és komplikál, hanem egyenes és érthető módin kifejezi az érzéseit.

Főleg azért, mert ez a hülye kivárás/hódítás a tradícionális nemi szerepekből ered, és nagyon sok nő egyszerűen arra használja fel, hogy semmiféle felelősségük ne legyen párkeresés, ismerkedés során, miközben eszük ágában sincs tradícionális nemi szerepet vállalni a kapcsolatban.

Adott helyzetben simán kimondom, hogy kedvelek valakit.

Az én tapasztalataim szerint a férfiak paráznak be többször...

Azt, hogy kedvelem, kimondom. De az egy férfi esetében régen rossz, hiszen kedvelni a barátaimat szoktam.

Ha vonzódom is valakihez, azt nem szoktam kimondani (utoljára tinikorban tettem ilyet, de sose lett jó vége). Ellenben megtanultam kimutatni, éreztetni a vonzalmam. Nem várom a sült galambot, teszek azért, hogy a kiszemelt férfi észrevegyen, de ha már nyíltan meg kell mondani, hogy van esélye, az számomra kiábrándító. Én ugyanis egy kapcsolatban is "elvárom" a páromtól, hogy képes legyen újra és újra hódítani, udvarolni, reagálni a jelzéseimre.

Ha erre már az ismerkedés során sem képes, akkor egészen biztosan nem akarok vele kapcsolatban lenni.

Adok én jelet, meg biztatást, amennyi csak kell, de reagáljon rá! A hódítás legyen kölcsönös.