Ha állítólag a minimum átlagos nőknél is sorban állnak a pasik, viszont irántam senki nem érdeklődik (ergo ezek szerint még ezt a szintet sem ütöm meg), akkor mitől lenne önbizalmam, hogy én kezdeményezzek?

Igen, örök kérdés, mitől jó nő egy jó nő?

Tegnap voltam egy irodában, volt két lány, egy nagyon szép, meg egy kevésbé.

1 óra velük való beszélgetés után, még ha ágyúval kényszerítettek volna, akkor se a szép lányt választottam volna.

Inkább legyen púpos, félszemű, sánta, de legyen normális.

"itteni férfiak"

Ne belőlük indulj ki, mert az itteni férfiak nagy része nem normális. Lehet megsértődni, de ez az igazság. (mielőtt még hideget-meleget kapnék nem egy férfival leveleztem innen, sőt 1-2 hozzászólásukból is ez derül ki)

Nem állnak az átlagos lányoknál sorban. Ezt itt egy agyatlan kitalálta és a többi meg folytatja.

Jársz el szórakozni, ismerkedni? Mert ha nem, akkor nincs is esélyük azoknak a pasiknak megtalálni téged.

Még egyszer mondom ne ezekből a nőgyűlölő, életükben csak egy nő ért hozzájuk, az is az anyjuk volt kategóriájú "férfiakból" indulj ki.

Ha állítólag a kövér, zsíros hajú, alkoholista, munkakerülő, nőverő férfiaknak is van nőjük, engem pedig, aki sportos, ápolt, dolgozik és normálisan viselkedik a nőkkel, folyamatosan visszautasítanak, akkor ez azt jelenti, hogy én nem ütöm meg az ő szintjüket? Nekem honnan legyen önbizalmam, hogy kezdeményezzek?

Remélem érthető volt a válaszom.

Ha ez megnyugtat engem az átlagnál vonzóbb nőnek tartanak (női-férfi visszajelzések alapján), de úgy vettem észre, hogy valamiért mégis távolságtartásra kényszerítem a férfiakat. Egyszerűen nem mernek felém közeledni,

még akkor sem, ha látom, hogy nyilvánosan bámulnak (munkahelyen a kollégák), vagy látszik az illetőn, hogy majd belehal, hogy egy szót is beszéljen velem.

És jelenleg nem áll sorba egy férfi sem értem.

Nincsenek magas elvárásaim, most már ott tartok, hogy bárkivel elmennék randira, ha hívna. Interneten pedig még nem szeretnék ismerkedni.