Egy introvertált, szociális fóbiával küzdő lány fog valaha párt találni?

Nem hiszem, hogy ez visszatartó erő. Egy párkapcsolat két emberről szól alapvetően, ha ilyen nő lenne mellettem nem csinálnék ebből problémát.

Nézd, én régen még a boltba is fájdalmas gyomorgöccsel tudtam csak lemenni, de lementem, és ez eredményezte azt, hogy a szociális fóbiám valamelyest enyhült. Csak gondolkodás kérdése az egész. Határozd el, hogy nem félsz, és tedd meg, amit előtte nem mertél. Ez hatalmas felszabadulást fog eredményezni. Pár év alatt egy ilyen teljesen önmagába fordult emberből átalakultam egy teljesen nyitott, felszabadult emberré. Bár még nekem is vannak fóbiáim, de közel sem olyan erősek, mint régen. Az introvertáltság ugyanúgy megmaradt, de ennek ellenére rengeteget fejlődtem. Én azt tudom neked tanácsolni, hogy beszélgess emberrel az interneten. Ha már elég tapasztalatot gyűjtöttél, akkor vidd át a való életbe. Győzd le a félelmeidet...

Ha próbálkozik, akkor igen. De én konkrétan régebben amikor erősebb volt a szociális fóbiám, még a neten sem mertem írni sehova. Szóval nem tudom, hogy te hogy vagy a netes ismerkedéssel.

Miben nyilvánul meg? Mennyire intenzív a szorongás?

Elmeletben nem kizart hogy sikerulhet de szerintem amig te magadban nem tudsz rendet tenni addig felesleges a kapcsolattol varni a megerositest. Akkor jon majd a beteges feltekenyseg foleg ha egy olyan sracot fogsz ki aki esetleg szeret szorakozni menni..

En meg panikbeteg vagyok (agorafobias) amikor zart munkahelyen dolgoztam gyarban minden napom kinszenvedessel telt, minden reggel ugy mentem be hogy kinyirok valakit, de megis csinaltam es egy ido utan megtanultam gyogyszerek nelkul valamennyire kezelni a betegsegem. Azt javaslom ne gubozz be, probald magad szugeralni hogy legyozd a betegseged. Nem tudom milyen melyen vagy ebben a fobiaban, de talan erdemes lenne felkeresni egy pszichologust (ha dilibogyokat ir fel nehogy beszedd!!). Minden fejben dol el es akarateron mulik, ez egy nagyon alattomos betegseg, de nem legyozhetetlen.

Ez a legnagyobb probléma, ami a szociális fóbiádat és a szorongást eredményezi. Tudom, hogy milyen érzés ez, mert átéltem. Én is folyton féltem, teli voltam megfelelési kényszerekkel, nem mertem kimondani, amit gondolok...stb Túl sokat gondolkodsz. Egyszer próbáld ki, hogy amikor benned van ez a félelem, hogy vajon mit gondolnak rólad mások, egy pillanatra megállítod a gondolataidat, így 1-2 másodpercig eltűnik a félelem is. Ha ez sikerült, utána hosszabb távon is sikerülni fog, míg végül meglátod, hogy az a félelem valójában nem is létezik, csak a gondolataid gerjesztik, amiket viszont irányítani tudsz. Egyébként nekem is a középiskolás korszakom volt a legdurvább ilyen szempontból. De majd te is változni fogsz, meglátod.

Igen, fog, mert mindig van "két összeillő ember" a világban, kik csak egymásra várnak - tudattalanul -, mert csak a találkozás pillanatában derül ki, hogy a kémia bizony működik köztük.

20 éves fiú vagyok, hasonló problémával. Én speciel örülnék egy ilyen lánynak...